Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

valamennyien talpra álltunk, és meggyőződtünk róla, hogy se kezünk se lábunk nem törött, hozzá láttunk a felborult kocsi helyreállításához, a kocsis meg a lovakat szabadította ki az összekeveredett szerszámokból.

így haladtunk aztán egy darabig a kocsi mellett gyalog, míg a helyes ösvényre ráakadtunk. Innét túl aztán minthogy a kocsisok is teljesen kijózanodtak, minden malheur nélkül érkeztünk meg Szentgálra, ahol jó vacsora várt bennünket. Ekkor bizony tanácsos lett volna nyugovóra térnünk, de a szentgáliaknak nem azért volt kaszinójuk, hogy azt nekünk be ne mutassák.219 Oda is elvittek bennünket és mindenféle lik- vidummal úgy agyontraktáltak bennünket, hogy reggelre a tenoristák is basszisták lettek.

Nem is csináltunk a temetésen valami nagy furórét az énekünkkel, az lett volna a csuda, ha annyi fáradság, izgalom és átlumpolt éjszaka után becsületes munkát csináltunk volna. No, de mindegy, a módját azért megadtuk, a szentgáliaknak így is nagyon tetszett.

Diákcsínyek. A Tapolcán220 túl fekvő laposokon a pápaiak konyhakertészetet űztek, az egész telepet Tókerteknek nevezték.221 Nagyban termelték a zöldséget: salátát, uborkát, sárga répát, czéklát, stb. Ősi hagyomány volt, hogy a diákok a Tókerteket sűrűn látogatták és az éj

219 A szentgáli kaszinó 1857-ben alakult. Történetét feldolgozta: RÁKÓCZI 1974. Az egylet megalakulása előtt a vadásztársaság töltötte be a kaszinó szerepét. Ennek írásos szabályzata 1827-ben készült. Közölve: HUDI 1999. 86-91. Az 1865 elején meggyilkolt Gombás Lajos a kaszinónak „egyik alapítója, helyiségének adományozója, s épen most elnöke volt.” Vö.: Levelezés. Veszprém, jan. 11. = GyK 9. (1965) 6. sz. (január 19.) 22.

220 A Tapolca patak Tapolcafő községnél eredt és a városon át vezetett az útja. A meleg vizű patak télen sem fagyott be, ezért a partján épült sok malom állandóan működött. A malmok történetéről: WÖLLER 1994., 2010.

221 A Tókertek a várost keletről-északról védő hatalmas tó lecsapolásával keletkeztek 1771-ben. Vö. GERŐ-SEDLMAYR 1959. 62.-215 -