Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVI. Helyzetem a Prochazka családban

tartó vagyok, azt is tudta, hogy én hozzá ragaszkodom és boldogságának szívből örülök.

A dolgok igy álltak egész tavaszig, a levélváltás a rendes időközökben megtörtént. Mikor azonban a rendes hajójáratok újból megindultak, az én Mutterom újból látni óhajtotta leányát, és a férje előtt kijelentette, hogy Vilmát szándékozik meglátogatni. A mit sem sejtő férj gyanútlanul adta beleegyezését; mit tudhatta, hogy leányán kívül sokkal hatalmasabb mágnes huzza nejét Komáromba. Milyen boldog volt, milyen élénk pir futotta el arczát, mikor az utazáshoz készült. Mikor itthon nagy ritkán kiment a házból, olyan egyszerűen öltözött, olyan szerény volt, mintha szándékosan jelent volna meg úgy, hogy őt senki észre ne vegye. Most azonban ki választotta legszebb ruháját, nagy gonddal öltözött, sokáig időzött a tükör előtt, igyekezett szép lenni, és az én véleményemet kérte ki, hogy jól néz-e ki. Hát kedves asszony volt, nekem legalább az, és oda haza is mindnyájan, - különösen Erzsiké nagynéném, - igen megszerették.

Boldog volt, hogy Komáromba mehetett és onnét, ha lehet, még boldogabban tért vissza. Ámbár a férj dohogott, hogy annyi időt töltött Komáromban, holott a Vilmának az ügyeit rövidesen elintézhette, mi dolga volt még neki azontúl, kiért kellett neki 4-5 napot időzni Komáromban? De ez a dohogás is csak lecsendesedett lassanként, és minden a régi kerékvágásba zökkent vissza, azaz az történt a mi eddig, én időnként megkaptam a czímemre érkezett borítékban azt a bizonyos levelet, - már részemre figyelmeztetés sem volt írva hozzá, hiszen már bele tanulhattam, hogy a mellékelt levél kinek szól, és mily óvatosság mellett kell azt átadni, hogy avatatlan kézbe ne jusson.

Mikor a szép május hónap beköszöntött, az én Mutterem ismét élénk vágyat érzett, hogy Vilma leányát meglátogassa. Úgy emlékszem, hogy ezúttal a dolog nem ment olyan simán, és csak több napi tárgyalás eredménye lett az, hogy az én Mutterom szabadságot kapott, és- 153 -