Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XIII. Hogyan lettem diák?

Mikor erről Vámossy értesült, azzal az indítvánnyal lépett fel, hogy nekem nem szabad többé a Benczékhez járnom, mert utóbb is pápistává tesznek. Különben is a Lajosnak németül is meg kell tanulni, majd én gondoskodom róla, hogy csere utján Pozsonyba jusson, és tanulmányait az ottani evangélikus lyceumban folytassa. Vámossy szavának állt és egyszer csak bejelentette, hogy van csere, és pedig kitűnő helyen - egy tanitónál. Kikértem hát a bizonyítványomat, és a tanáraimtól elbúcsúztam. Nem szívesen eresztettek el, sőt Vadász Lambert rám ijeszteni is próbált azzal a megjegyzéssel, hogy a pozsonyi lyceum nem nyilvános intézet125, az az idő, a mit ott töltök, elveszett idő, mert azt nekem sehol be nem számítják. De már a dolog el lett határozva, azt már megmásítani nem lehetett, és én erősen készültem Pozsonyba.

125 1849 után számos protestáns intézménynek átmenetileg megvonták a nyilvános működési jogát, amelyet csak akkor adtak vissza, ha azok megfeleltek a magasabb pedagógiai, személyi és tárgyi feltételeknek.- 132 -