Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XII. Politikai és társadalmi viszonyok

gyerekeket, a kik vidám arcczal mutogatták egymásnak a búcsú-fiát, s mindezt bearanyozta a szeliden sugárzó nap.

Másnap, hogy reggel az iskolaudvarban összetalálkoztam Szabó Zsigával, elmeséltem neki az ácsi búcsúnak a gyönyörűségeit, hogy milyen tündéri világ az ott, hogy mennyivel irigylésre méltóbb sora van ott az embereknek, milyen bőség, mekkora szivesség; ott talán még szegény ember sincs. Nagyon eleven szinekkel rajzolhattam én az átélt szép napot, mert az én Zsiga barátom egyik ámulatból a másikba esett, s egyszer csak azzal a meglepő indítvánnyal állt elém, hogy tudod mit, menjünk el Ácsra. Mintha csak a szivemből merítette volna ezt az indítványt, azonnal rá álltam, úgy számítva, hogy délig meg is járhatjuk. Persze egy kissé elszámítottam magam, mert tegnap igaz, hogy másfél óra alatt megjöttünk onnét, de kocsival. Gyalogosan azonban egy kissé több idő kell. No, de mindegy, a két melegvérű gyereknek a fantáziáját ilyesmi nem hűti le. Neki vágtunk tehát az útnak, úgy kilencz óra után, s minthogy én már tudtam az utat, én vettem át a vezetést. Csak mikor már jó két óra hosszát mehettünk, és a fáradtság észrevehetően lan- kasztott bennünket, kezdtük belátni, hogy még se olyan közel van Ács, mint én gondoltam. De nem sokára feltűntek a tornyok, és mi vidámabb ügetésre nógattuk a fáradt Pegazusokat.

Végre ott voltunk a faluban. De mi ez, mintha valami boszorkányság történt volna, hiszen ez nem az a falu, a ki tegnap volt. Alig lézeng egy-két ember az utczán, az udvarok körül minden élet kihalt, legfeljebb egy álmos komondor hasal a fal mellett. Hova lett a tegnapi vidámság, a tegnapi pezsgő élet? A rongyász is egykedvűen fújta a sípját faluhosszat, minden olyan egyhangú szürke és hétköznapi volt. Szörnyen rösteltem a dolgot Zsiga barátom előtt, hogy nagy dicsekedé- semmel ilyen csúfot vallottam. Azonban hátra van még a Szabóné néni, ő legalább majd jó ebéddel kárpótol bennünket. Itt már csak nem érhet csalódás, no hiszen csak ez kéne még!- 114 -