Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
A nemesi községek szervezete és működése a XVII–XIX. században
6 relték a rendi elkülönülés intézményes formáinak kialakítását.15 16 A rendi kiváltságok révén az egyes szabadalmas népcsoportok (pl. jászok, kunok, székelyek, hajdúk) települései a parasztságénál nagyobb szabadságot biztosítottak az ott élőknek. Közülük a jászkunok a XVIII. század végén politikai jogokat is szereztek. A nemesi község legtisztább megjelenési formájaként az egytelkes nemesek községeit jelölhetjük meg. Ezeket nemcsak a Dunántúlon, hanem a Felvidéken, a Fal taimban és Erdélyben (főként a székely székekben) is szép számmal megtaláljuk. A kutatás során elsősorban azokra fordítottunk figyelmet, amelyekben a birtoklásban tisztán az egytelkesek vettek részt - a curialísta falu területén nem szerzett jelentősebb birtokot egy-egy nagybirtokos, s azt nem olvasztotta bele az uradalmi igazgatás szervezetébe. Amennyiben az egytelkesek mellett a jómódú köznemesek, vagy a nagybirtokosok is földbirtokot szereztek a nemesi községben, akkor a maguk területén a saját joghatóságukat érvényesítették. A közbirtokosságok az elszegényedő, jobbágytartó köznemesi családok közös gazdálkodásának és igazgatásának szervezeteként, hosszú távú fejlődés eredményeként alakultak ki, s a beházasodások révén népes nemesi közösségekké váltak vagy válhattak. Szervezetük, amennyiben a parasztok és nemesek közös önkormányzatot tartottak fenn, hasonlított a curialista településekéhez, de a jogi különbség a közösen nemesi jogokat gyakorló curialista és a több köznemesi birtokos önkéntes szövetségén alapuló közbirtokosság között mindvégig fennmaradt. Ha birtokigazgatási szervezetüket (családülés) és joghatóságukat (úriszék) fenntartották, az uradalmi szervezettel is rokonságot mutattak. A vármegyékhez hasonlóan, külön területi önkormányzatot képeztek az egyházi nemesek (praedíalisták) falvai. Az ún. Vecseszékhez tartoztak a győri püspökség papnemeseí, akik a Veszprém megyei Vecse, Nagyjenő, Tapolcafő és a Sopron megyei Dör községekben laktak. A Csallóközben éltek az esztergomi érsek fegyveres jobbágyainak utódai, akik az érsekiéli székhez tartoztak. Az Czudorillésen, Érseklélen, Kistanyban, Ontopán, Őrsön, Rotzházán és Szilason lakó papnemeseket a reformkorban a Komáromban lakó szolgabíró irányította. A külön- igazgatás akadozva működött, gyűléseket már ritkán tartottak.17 Hasonló volt a helyzet a Győr megyei Bácsán, ahol a győri káptalan praedialístái éltek. Meglazult a kapcsolat a győri püspök és a Kis- és Nagybajcson lakó nemesek között is. A püspöknek járó szolgálataikat jelképes adóval váltották meg, majd a XVIII- XIX. századra a Győr megyei nemességbe olvadtak.18 15 A dunántúli mezővárosok nemességével átfogóan senki sem foglalkozott, az alföldi mezővárosokról viszont monografikus feldolgozás is napvilágot látott (RÁCZ 1988.) Az elmúlt időszakban több hiánypótló tanulmány született a dunántúli városokról. Veszprém püspöki- káptalani mezőváros és Pápa szabadalmas mezőváros és Veszprém püspöki-káptalani mezőváros nemesi községéről is tanulmány készült. V. ö.: HUDI 1993a., 1994a. A szabad királyi városok közüla székesfehérvári nemesi községről lásd KÁLLAY 1988. 31. Székesfehérváron a város nemesi község 1831-ben kezdett szerveződni, s egy hadnagy irányításával - a városi tanács és Fejér Vármegye tiltakozása ellenére is - folyamatosan működött. 16 CSETRI—IMREH 1980. 60-62. 17 FÉNYES 1841. 138. Az esztergomi érsekség szintén a Csallóközben található másik praedialis székéről, a vajkai prediálisokról alapvető tanulmány, illetve társadalomtörténeti, történeti etnográfiai forrásközlés: KOCSIS 1997. 18 GECSÉNYI 1987. 46—47. Kisbajcs és Nagybajcs még a XVII. század elején is (országos nemesek által is lakott) egyházi nemesi község volt. Ld.: GECSÉNYI Lajos: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1580-1616. Győr, 1990. Nr. 136. (1582.), Nr. 650. (1609.) A XVII. században a győri püspök elkeseredett harcot folytatott azért, hogy a praediaüsták feletti ellenőrzést fenntartsa. A vármegye ugyanakkor a curialistákkal megegyezően bánt az egyházi nemesekkel, közülük vármegyei tisztviselőt is választottak. Annak ellenére, hogy a győri püspök később is fenn akarta tartani joghatóságát, Kis- és
