Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
II. A vármegyék nemesi községekre vonatkozó szabályrendeletei
108 szintén, ha a pipások is minden tilalmat megvetvén, utczán, istállókban, szénás és szalmás kertekben, egy szóval akármelly tűz támadást okozó alkalmatosságokban találtatnak, nem különben, a kik az istállóban égő gyertyával lámpás nélkül menni, vagy pedig ottan égő gyertyának falra vagy ágas fára való felakasztásában, a kendernek szobában, konyhán, kályhán vagy kemenczében való száraztásában, a szükséges víznek készen nem tartásában, s más hasonló hasznos rendeléseknek általhá- gásában tapasztaltainak, ha mindjárt kárt nem tennének is, mindannyiszor 4 forintokra büntettessenek, és ha kárt okoztak, azt is megtérítetni kötelesek. A kormos és tisztátalan helyeknek gazdái és gazdaasszonyai elsőben megintetvén, 1 forintra, másodszor 2 forintra, harmadszor 4 forintra, s mindannyiszor ennyire büntettessenek. A nagyobb s criminalitást tárgyazó kártételekre nézve pedig az elöljárók a II-dik rendszabásnak 1-ső pontja alatt kitett mód szerint bánjanak. VI. Rendszabás. Mikor a helység bírája magános gyűlést tartani, vagy törvényt szolgáltatni akar, tartozik az elöljárókat a maga házához esküttei által beszóllíttatni, s e végre, hogy ítélet vagy törvény hozattathassék, szükséges, hogy az elöljáróknak vagy tanácsnak fele jelen legyen, ide nem értvén a számadásokat vizsgáló gyűlést, mellynek mindenkor számosabbnak és népesebbnek kell lenni; ha pedig valamellyik engedetlenségből s helyes ok nélkül meg nem jelenik, először ugyan 1 forint, másodszor 4 forint lészen büntetése, harmadik esetben pedig az elöljárók sorából kitöröltetik. Hogyha pedig valamelly közbirtokos avagy lakos, láttatás, vagy becsükép(p)en az elöljárókat összegyűjteni akarja, a helység bírája addig az egybegyülésre esküttét kiküldeni nem tartozik, míg a panaszos fél 30 krajczárokat az asztalra le nem tészen. VII. Kendszabás. A melly embernek házához valamelly engedetlenségért a helység bírája maga, vagy esküttével mégyen, vagy esküttét kiküldi, hogy zálogát hozzák, és a bírónak avvagy az esküiteknek, zálogát elhozni meg nem engedi, vagy kocsiját öszszelánczolja, vagy ajtait elöttök becsukja és lakatolja, vagy a bírót megkissebbíti: annak büntetése lészen először 4 forint, másodszor pedig, mint erőszakos s nyakas ellentálló, keményebb büntetés elvétele végett (a) járásbeli szolgabíró úrnak bejelentetvén, ez által a nemes vármegyére beadattassék, mint szinte az is, a ki a bíró vagy kiküldött elöljárók ellen botot, póznát, fejszét, vagy vellát, vagy más ellentálló eszközt fog, sőt azokat meg is taszigálja; fenn hagyatván mindazonáltal a megsértett félnek magános követelése eránt a törvényes út. Hogy pedig a büntetések esetében az elöljárók által elvitt zálog kiváltásának időhatára is bizonyos legyen, kiki tartozik büntetés fejébe(n) elvett zálogát hat hetek alatt kiváltani, ezen idő után pedig a zálog eladattassék, és a bírságon felül bejövő pénz a tulajdonosnak viszsza adattassék. VIII. Rendszabás. Midőn két, vagy több birtokosok között, a megye, barázda, vagy kompok eránt kérdés támad, a panaszolkodó fél törvény pénzt 30 krajczárokat tartozik letenni, mellyeket ha panasza a megvizsgálás után helyesnek találtatik, a panaszlott fél az okozott kárral együtt megtérítni köteles; ezen kívül pedig a kompnak erőszakos elhányásától, úgy szinte a megyének s barázdának erőszakos elszántásától, a megye kőnek kivetésétől, annyiszor, a mennyiszer hibásnak találtatik, 12 forintot fog fizetni; ha ellenben panasza helytelennek fog ítéltetni, a 31 kr[ajcár] törvény-
