Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)

társaimmal együtt a „vitéz Bertalan Árpád” honvéd ejtőernyős ezredben szolgáltam. Itt kiváló lőeredményeim alapján géppuskás lettem, sőt többnapos válogató vizsga után tisztjelöltnek minősítettek. Frontszolgálatot kétszer teljesítettem. Télen a Garamnál harcoltam a támadó szovjet harckocsi-hadosztályok ellen, tavasszal a balatoni csatában vettem részt. Áprilisban a mai Szlovénia területéről sikerült három társammal együtt lopakodva hazatérnem, polgári ruhába öltözve, gyalogszerrel, erdőkön, mezőkön keresztül.

Az új tanterv előírta az általános iskola felső tagozatában az orosz nyelv tanítását. Ez a kérdés októberben oldódott meg az ötödik osztályban. Egy városunkban lakó orosz festőművész, Iscserekov András vállalta a tanítást, ha a gyermekek cserébe élelmet hoznak neki. Hetenként háromszor jött. Mindig az utolsó órában. Az óra jelentős része eltelt a tojás, liszt, szalonna begyűjtésével. Október második felében Kiss Árpád igazgató úr hazatért Zánkáról, ezzel az én küldetésem is véget ért. Tiszteletdíjként egy kosárka szőlőt és egy üveg mustot kaptam.

Néhány nap múlva üzenet érkezett, hogy november 1-én álljak munkába mint helyettesítéssel ideiglenesen megbízott tanító a református elemi iskola harmadik és negyedik osztályában, miután onnan a Marosvásárhelyről menekült tanítónő eltávozott. Egy kedves, negyven fős tanulócsoportot kaptam, melynek fele fiú, fele lány volt. Megkaptam az előttem szolgáló derék tanító néni néhány hónapra összeállított, szép tanmenetét, s annak mintájára éves tananyagbeosztást fabrikáltam.

November és december hónapban így tanítgattam. Nem állíthatom, hogy zavartalanul, mert gond akadt bőven. Tűzifának igencsak szűkében voltunk. Hamarosan csak két tantermet tudtunk fűteni, így váltakozva tanítottunk. Az egyik tanulócsoport 8-tól n óráig tanult, a másik 11-től 14 óráig. Én az első csoportba kerültem, így tanítás után ebédidőig alkalmam volt a templom közel százéves orgonáján gyakorolni. Hamarosan annyira előre haladtam, hogy a tavasz folyamán sikeres kántorvizsgát tettem.

Közben Kiss Árpád igazgató úr agitált, pályázzam meg a Császár Ede nyugdíjba vonulásával megüresedett állást, amely helyettes kántori kötelezettséggel is járt. Sok töprengés után beadtam a pályázatot.

Végleg a tanítói pályán

Januárban meglepetés ért. A harmadik osztályt átvette tőlem egy hozzánk kerülő állami tanítónő, Sülé Rózsa, aki az előző években az időközben meg-95-