Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

H. SZABÓ Lajos: Nádasdy Lajos helytörténészről és zánkai lelkészről - a köszönet hangján

beépített a prédikációiba. Ezen felül írogatott egyházi lapokba, kapcsolatot keresett és talált, majd levelezésbe kezdett neves írókkal, történészekkel és más személyekkel.

Nádasdy Lajos zánkai lelkész korában Veszprém megye, ezen belül a Balaton-felvidék és Zánka jobb megismerése, majd a bővülő ismeretek közkinccsé tétele érdekében levelezett számtalan neves emberrel: Illyés Gyulával, Veres Péterrel, a külföldön élő Cziffra Györggyel és Kodolányi Jánossal is. Ez utóbbi felkereséséhez több minden adott bátorítást neki. Először is Celldömölk műkedvelői 1940-ben Pápán mutatták be Kodolányi János „Földindulás” című darabját. A szereplők között volt Nádasdy Lajos is. A személyes találkozások adta bátorítás mellett az egyik történelmi regénye kapcsán megtudta, hogy Kodolányi behatóan foglalkozott a Balaton-felvidék történelmével is. Az említettek alapján levélben felkérte Kodolányi Jánost: legyen segítségére Zánka nevének eredetmeghatározásában.

Kodolányi János író hamarosan kétoldalas levélben válaszolt Nádasdy Lajos lelkész úrnak, melyben segítségnyújtásként közölte ismereteit. Történelmi tanulmánynak is beillő levelében a következőket írta:

„Kedves Barátom! Levelét megkaptam, de attól tartok, vajmi kevés az én tudományom a kérdések megoldására. Hozzá kell tennem, hogy mikor magyar történelmi regénysorozatom folytatásáról lemondtam, igen sok fontos könyvemet a fiamnak ajándékoztam, s így azok most nála vannak Pécsett. Nem szeretném azonban üres kézzel elbocsájtani. Zánka neve, emlékezetem - s logikám - szerint a szláv Zámky, Zámok névből ered, s jelentése szerint „váracska, erődítés, sáncvár”. Ilyen-formán szervesen kapcsolódik a Balaton-környék más szláv nevű települései sorába (Kenese, Tihany, s maga a Balaton is). A Pribina-féle szláv „birodalomhoz” tartozott, amelynek középpontja Zalavár volt. Zámky vagy Zámok bizonyára határvédő erősség, őrhely volt s neve a hangilleszkedés törvénye szerint alakult Zámkára, majd Zánkára. Eredeti jelentése pedig, természetesen, elveszett. A Zalavárott most folyó ásatások azonban furcsa színben kezdik feltüntetni a Pribina-féle szláv „birodalmat”. László Gyula személyes közlése szerint ugyanis ott csupa frankot, frank fegyvert s egyéb tárgyat ásnak ki, holmi szláv uralkodó osztálynak nyoma sincs. Mármost a következtetés láncolata csak ez lehet: a frankok, félig-meddig legyőzve az avarokat, a dunántúli szlávok,fölszabadultak”, azaz kisebb nemzeti területekre bomlottak. S ahogy frank „protektorátus” alá került a-54-