Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről

Krisztus alkalomszerűen utal a Jónás történetére,22 * 24 * és értelmezi a pusztában felemelt érckígyót. 23 Pál a Korinthusi Levélben értelmezi azt a leplet, amellyel a Mózes arca volt befedve. 24

Látható, hogy ők azon locusok körén belül mozognak, amelyeket felsoroltam, és hogy a legjelentősebb dolgokat egyúttal mintegy képekben kiábrázolva mutatják be. Mert - megfelelő helyen alkalmazva - a beszédhez kellemet és világosságot adnak, mint amikor valaki a nyelvek és a művészetek (tanulmányozásának) ajánlásakor a humanista tudományokat olyan kosarakhoz hasonlítja, amelyekben az öt kenyér maradékát gyűjtötték egybe. Ha ugyanis a kenyerek az Isten Igéjét jelentik, akkor a kosarak jelentik a nyelveket és a művészeteket, amelyekben az emberek között megőrződik az Isten Igéje. Ezért tehát egyetlen keresztyén számára sem lehetnek megvetendők a humanista tudományok, mert ezek olyan edények, amelyekben megőrződik a mennyei tanítás.

Vagy, ha valaki a kettős igazságszolgáltatásról akar beszélni, a polgáriról és a spirituálisról, akkor azt mondhatja, hogy a mózesi kőtáblák belülről és kívülről is tele vannak írva,2s mintegy utalva arra, hogy ezek részben Isten színe előtt tanítanak a szív igazságáról, részben pedig a külső és polgári igazságról. Vagy: azért volt két kőtábla, mivel az első a lelki igazságot tartalmazza, amely révén tulajdonképpen Istennel van dolgunk, a második pedig a testi és polgári életre vonatkozó parancsolatokat. Az első tartalmazza a teológiát, vagy a lelki életet. A második a közélet. Tehát ezek a táblák átfogják az ember egész életét.

Van Luthernek kommentárja a Deuteronomiumhoz26 és jó néhány prófétához,2? ezek megmutatják, hogy az értelmezés eme nemében mi a legillendőbb. E kommentárokban nem csupán allegóriák hagyományozódnak tovább, hanem először magát a történetet vonatkoztatják a hit és cselekedetek loci communes-ve, majd ezen locusokból fejlesztik tovább az allegóriákat. Ezt a módszert azonban senki sem gyakorolhatja kimagasló képzettség nélkül. És mivel nagyon könnyű erről az útról letérni, inteni kell a tapasztalatlanokat, mellőzzék az allegóriákat, foglalkozzanak buzgón a Szentírás egyéb helyeivel és olyan szerzőkkel, akiknél a keresztyén tanítás

22 Vö. Mt 12,40

23 Vö. Num 2i,6kk. és Jn 3,14

24 Vö. Ex 34,33 és 2Kor 3,13

25 Vö. Ex 32,15

26 Vö. M. LUTHER: Deuteronomion Mosi cum annotationibus, 1525. In: Luther’s Werke, 14. kötet, 489-744.

27 Vö. Praelectiones in Prophetas minores, 1524-25. In: Luther’s Werke, 13. kötet.

279-