Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal

— Legtöbbször nem volt ott.

— És milyen volt a könyvtár? A levéltárban ki dolgozott?

— A levéltárban Kiss Gyula volt egy pár hónapig, amikor Tóth Kálmán után nyárádi lelkész lett. Aztán a Kiss Gyula egyszer csak elkezdett bejárni, s a Miklós Dezső rá bízta a levéltár anyagának a rendezését. S ő csinált is egy fondjegyzéket. De közben rettenetes dolgok is történtek. Mindig idehozta a könyvtárba az anyagot és amit kiselejtezett, azzal másnap reggel a Francsicsné gyújtotta be a kályhát. Nekem semmiképpen nem tetszett ez a dolog. Hogy mit selejtezett ki, hogyan selejtezett, ezeket a dolgokat nem tudom, de az biztos, hogy nagyon sok anyagot elégetett.

— A Kiss Gyula után ki volt a levéltárban?

— Senki sem.

— S ha jött valaki valamilyen kéréssel?

— Akkor át kellett vele menni, s az anyagot elhoztuk a könyvtárba.

— Ekkor már a Csáky utcában volt a levéltár, ugye?

— Igen, akkor a veszprémiek tették rendbe a levéltárat. Nagyon jó kapcsolatba kerültem velük. A veszprémi levéltárosok rakták be a vas állványokat, s ők rakták rá az anyagot is. Ez 72 körül volt, mielőtt én elmentem, már megvolt. Ingyen megcsinálták.

— Milyen volt a könyvtár?

— Hát, rettenetes állapotban volt. Itt is egy halom könyv, ott is egy halom könyv. Nem volt rendezve jóformán semmi sem. Nagy volt az összevisszaság. Mikor hát odamentem először, Miklós Dezsőt ismertem, mert Füreden találkoztam vele egy ilyen lelkészértekezleten, mikor Pápára került, akkor Bognár Karcsi bemutatta. De akkor még szó sem volt arról, hogy valamikor én odakerülök. Aztán mondja Miklós Dezső, hogy ismerkedjek a könyvtárral, mert hát meg kell ismerni. Mondom, nézd, én előbb ismertem, mint te. Mert teológus koromban általában mindig bogarásztam valamit, és akkor Pongrácz Józsi bácsi ezt tudta rólam, és ha nem volt ott, vagy valahova el kellett mennie, akkor mindig szólt... Ha órán volt akkor is: tiszteletes úr, menjen le, helyettesítsen. Szóval Pongrácz Józsi bácsi idejében én már ismertem a könyvtárnak a beosztását, és én nagyon sokat rakosgattam ott. Meg ha nem volt, egy hétre elment, akkor Trócsányi volt a helyettese, de én voltam lent a könyvtárban. Aztán Trócsányi le szokott jönni, hogy na,-27-