Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

SEBŐ József: A magyar Novalis: Ányos Pál

sősorban az enyészetromantika meghonosítása által. Olyan érzéseket, olyan világlátást fejez ki, melyeket addig magyar költők még nem énekeltek meg. Ugyanakkor vérbeli szentimentális költőnk is. Az ő költészetében a természet kedves és meleg színei, hangulatai környezik az embert.

0 boldog szabadság erdők közepében,

A hol kiki bátran sírhat keservében,

Nem úgy, mint halandó társaink ölében,

Kiknek kegyetlenség lakozik szívében!

Nagyszombati egyetemista korában édesanyját így köszönti:

Kedves Anyám!

Küldöm levelemet Mátyus mezejéről,

A szép tudományok dicső kútfejéről,

Bakony erdeinek kies rejtekében,

Mert drága vagyonom lakozik ölébe.

(1777)

Ányos nemcsak az alkalmi köszöntők halhatatlan poétája. Egyik kedves, s állandóan visszatérő témája az otthoni táj, a Bakony rengetegében megbúvó szűkebb haza természeti szépségeinek és hétköznapjainak felidézése. E táj az innen elszármazott költő emlékezetében - minden zordsága ellenére - pásztori tájként él: „egy dombocska fejjebb emelkedik, két eleven forrás csergedez tövében, oldalát a gazdag gyümölcs fák szépittik, hellyel veteményes kertek ékesittik, sárgult kalászokkal kérkedik környéke”.6 7

Ányos mint a boldogság szigetére gondol vissza kies vidékű szülőföldjére, ahol tiszta erkölcsi rend uralkodik. Ezáltal egyfajta aranykorhagyományt elevenít fel. E verseiben kiváló tájfestőnek is bizonyult.

Az ún. „pictura poesis” (a költészet olyan, mint a festészet) horatiusi gondolata, amely a francia klasszicizmusnak is alapelve volt, a XVIII. század folyamán új tartalommal telítődött. A felvilágosodás kora bővelkedett a költészet és a festészet viszonyát elemző tanulmányokban. Például: Lessing Laokoonja (1766), vagy Salomon Gessner „Brief über die Landschafsmalerei” (Levél a tájképfestészetről, 1770) c. munkája.?

6 Ányos Pál versei. Szerk. CSÁSZÁR Elemér. Bp., 1907. 323.

7 VÖRÖS i. m. 60.

— 238-