Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon

a lelki előkészületet. Szombat este voltak ezért azután legtöbben a templomban, ugyanis akik eljártak dolgozni, főleg távolabbi helyekre, ilyenkor hazamentek és ott voltak a többiekkel együtt az utolsó bűnbánati istentiszteleten. Alig-alig fordult elő és fordul elő ma is, hogy ne vegyen valaki úrvacsorát.

Kalotaszentkirályon a bűnbánati hétnek volt egy különleges feladata is. Első napon a lányok a templom előtt maradtak az istentiszteletet követően, hogy megbeszéljék, hogyan öltözzenek fel úrvacsora osztásra, ugyanis ilyenkor mindenki szemügyre veszi őket és alaposan megbírálja valamennyiüket.

Kalotaszentkirályon, amint általában Kalotaszegen, az élet kiemelt eseményei ünnepnek számítanak. Közéjük tartoznak a konfirmáció és az úrvacsorás istentiszteletek is. Ezekben a hagyományaikat nagyrészt még őrző közösségekben az ünnepi alkalmakat öltözetükkel is félreérthetetlenül jelzik.

A konfirmált lányok a konfirmációt követően egy esztendő múlva tették fel a pártát, 17 esztendős korukban. Úrvacsorás istentiszteletre fehér gyolcs fersinget (gyolcs vagy vászon szoknya), rózsaszín kötőt, piros vállfűs inget, piros vállat, fekete csizmát vettek fel. Nyakukban lógott a selyembojt, hajukban pántlika. Férjhez menésig 4-6 szál hátpántlikát is viseltek. Karjukon tartották a kézbe való, zöld, piros vagy sárga „földű” (alapú) rojtos kendőt. Fejükön párta volt. Böjtfőkor, tekintettel a böjti időszakra, bár a párta a fejükre került, de a viseletűk gyászos volt, ami bordó szoknyából, pántlikás kötényből, fekete mellre valóból, fekete varrottas ingből és fekete kézbe való kendőből állt.

A 16 esztendős és ennél fiatalabb lányok nem viselhettek még pártát. Fejükre fehér „földű” (fehér alapú) labdás keszkenőt kötöttek, ami kasmír kendő vagy szőrkendő és már évtizedek óta a lányok anyjuktól örökölték, mert lehetetlenné vált beszerzése, máshogy való hozzájutása. Hozzá zöld szoknyát, rózsaszín kötőt, piros vállfűs inget, piros bársony vállat (mellény), fekete csizmát vettek. Böjtfői alkalomra ugyancsak gyászosan öltöztek: bordó szoknyába, zöld kötőbe, fekete vállfűs ingbe, fekete mellre valóba (fekete-bordó gyapjúval kivarrott báránybőr mellény), nyakukba pedig minden alkalomra selyembojtot (selyem cérnából készült, gyönggyel díszített bojt) akasztottak. A felső szoknya alá 3-4 alsószoknyát is felvettek.

Az asszonyok vállfűs ing helyett parasztinget (hímvarrás nélküli) vagy réklit (ujjas) vettek. A 60 esztendő körüli asszonyok pedig már feketét öltöttek/öltenek magukra ezeken az alkalmakon.

Korábban a fiatal fiúk, a legények csak öltönyben vettek úrvacsorát. Az öreg emberek viszont felvették a „priccses” nadrágot (csizmanadrág), a-225-