Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
PÁPAI SZABÓ György: „Az értől az óceánig...” Dr. Ravasz László emlékezete
A szenvedő és sorsvállaló ,JPz Úrnak ért gyümölcsre van szüksége”. Egy méltatója „hegyen járó embernek” nevezi őt. (Reformátusok Lapja, 2002. szeptember 11.) Nyilván, mert a szenvedések mélységeiben is tudott felfelé nézni. A dánieli oroszlánveremből is tudott kiáltani, s mindig Krisztusra tekintett. 1927-ben megjelent könyvének címe életmottója is lehetett volna: „Tudom, kinek hittem!” 1945 után lassan és fokozatosan történik meg az egyházból való kiszorítása. Ez a folyamat 1947 után felgyorsul. Ravasz 1945 utáni hitvalló sorsvállalására, meghurcoltatására alapmű Ravasz leghűbb emberének, Pap Lászlónak a „Tíz év, és ami utána következett 1945-1963” c. vaskos munkája, amely 1992-ben jelent meg az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában, Bárczay Gyula szerkesztésében. S e korszakkal foglalkozik Ladányi professzor számos tanulmánya. Ravasz az Emlékezéseim-ben roppant érzékletesen írja le a Rákosival folytatott megbeszélését 1948. április 14-én. Aki nem tudja elképzelni a rá nehezedő súlyos politikai nyomást, az olvassa el ezt a beszélgetést. Rákosi közölte vele, hogy Túróczi Zoltán evangélikus püspök sokkal kisebb hibákért 10 évet kapott. Rákosi azt is közölte, hogy a kormányzat elvárja Ravasz visszavonulását. Azt is közölte, hogy Ravasz utódjául csak Bereczky Albert jöhet számításba. Ravasz így fejezi be e beszélgetésről való megemlékezését: „Kényszerítés volt-e lemondásom - döntse el magára nézve az olvasó. Én azt mondom, nem, mert nekem szabad volt a felszólításra nemet mondanom s vállalni a legalább 15 évre szóló börtönbüntetést”. (Emlékezéseim 344.) Ugyancsak a Reformátusok Lapja már idézett méltatása írja: „...templomától, eklézsiájától megfosztottan hallgatásaiban is erőt sugárzott...” Az 1956-os magyar forradalom idején a közbizalom rövid időre visszahívta az egyház élére. 1956. november 4-től 1957. április 14-ig újra hirdethette az igét a Kálvin téri templomban. Húsvéti igehirdetését már nem mondhatta el. Ezután a teljes félreállítás lett az osztályrésze. Péter János, Kis Roland, Bereczky Albert, Kádár Imre és sokan mások, vele ellentétben maximálisan kiszolgálták a diktatúrát. Nemcsak őt árulták el, hanem egyházukat és nemzetüket is. Ravasz László az élő, misszionáló, független egyház hitvallója volt. A gettósított egyházzal a kiszolgáló főpapok támogatásával már könnyen elbánt az ateista diktatúra. Csak „spirituális ávónak” nevezte őket. — 217 —
