Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

PÁPAI SZABÓ György: „Az értől az óceánig...” Dr. Ravasz László emlékezete

Ravasz több nézetét képes volt revideálni Adyval kapcsolatosan, s barátja Makkai Sándor Ady-apológiájának okfejtésével („A magyar fa sorsa” 1927J legnagyobbrészt egyetértett. A beszélgetésből egyértelműen kiderül, hogy Ady életművét, költészetét nagyra értékelte.

Itt említem meg, hogy 1914-18 között szerkeszti a Protestáns Szemlét, majd 1924-ben ő lesz a lap főszerkesztője. A Református Szemle c. lapot 1918-től 1921-ig szerkeszti, de ő alapítja ,fvz Út” c. erdélyi folyóiratot is. 1934-ben alapítója a Református Élet, a Magyar Kálvinizmus c. lapoknak.

A közéleti férfi

A két világháború közötti időszak egyik legismertebb közéleti személyisége volt. A református kormányzó barátja, tanácsadója, lelkipásztora. 0 eskette a Kálvin téren a kormányzó fiát, Horthy Istvánt, s tragikus balesete után ő is búcsúztatta. A felsőháznak, mint püspök 1926-tól 1944-ig volt a tagja. 1930-ban - az első 12 személy között - a kormányzó Corvin-lánccal tüntette ki.

Ez a közéleti szerepvállalás részben egyházi tisztségéből fakadt, hisz Baltazár Dezső tiszántúli püspök 1936-ban bekövetkezett halála után, 1937-től ő lett a Zsinat, ill. az Egyetemes Konvent lelkészi elnöke is. 1936- 1947 között az Országos Református Lelkészegyesület elnöke.

Talán máshol kellene megemlíteni, de közéletiségével is összefügg, hogy 1923-tól a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöki tisztét is betöltötte. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. Az MTA-nak 1925-től volt tagja, i937-40 között az intézmény másodelnöke, 1940-48 között igazgatósági tagja. Már az ellene indult koncepciós „per” része volt, hogy 1949-ben törölték Akadémiai tagságát is, amit egyébként 1989-ben posztumusz helyreállítottak.

Ravasz és a zsidókérdés

Keresztyén ember nem lehet antiszemita. Ravasz sem volt az. Ahogy tudom, hogy Márai Sándor és Németh László sem. Még Szabó Dezső sem. Mindegyikük az akkori szociológiai és politológiai relációkban, kritikusan mondta el a véleményét ebben a kérdésben. Legtöbbször nem is általánosságban, hanem bizonyos jelenségek, konkrétumok kapcsán. A kritika még nem antiszemitizmus. Ezt a Ravasz-életmű is bizonyítja. A valós életveszélyben egyébként is minden teória feleslegessé válik, s csak a szolidaritás, s a testvéri kéznyújtás, a tett, a szeretet számít. Ravasz pedig a gyakorlat-215-