Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

NÉMETH Tamás: A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben

(főleg ha fiatalabb volt a lelkész, s még nem ismerte a rokonságát), az énekeket, sőt - az elhunyt vagy özvegye kívánságára - az igét is elmondta, hogy mi alapján szóljon majd a prédikáció. Ezt követően a „papos ember” elindult személyesen is hírül adni a faluba a halálesetet.

Még a harangozáshoz kapcsolódva érdekességképpen el kell mondani, hogy ilyenkor mind Adorjánházán („Adorgyánon”), mind pedig Egeralján („Egeralatt”) meghúzták a harangokat. (Gyakorlatilag ez volt az egyetlen dolog a két, szinte összenőtt település életében, amiben egyetértettek...)

Mivel ezen a vidéken sem a siratás, sem a virrasztás nem volt szokás (egyébként a halottat „nappal siratják, éjjel virrasztják’”)11 12, a temetés előtt csupán egyszer jöttek a meghívottak a „szomorú házhoz” részvétet nyilvánítani. A szakirodalom ezt halottnézésnek« mondja, egyébként pedig az általam megkérdezettek közül senki nem tudott rá külön elnevezést, mindenki csak körülírta. A halottat az ún. „tiszta szobában” ravatalozták fel, ide léptek be néhány pillanatra tőle elbúcsúzni, aztán kint a konyhában „elbeszéltették” az özveggyel vagy más családtaggal, hogy „hogyan is halt meg szegény...” (Egeralatt 1978-ban készült el - áldozatos közmunkával, természetesen Kari bácsi irányításával - a ravatalozó, addig háznál ravatalozták fel a halottat.)

Általános szokás, hogy a halálesetet követő 3. napon, a kora délutáni órákban tartották a temetést, eddig el kellett készülnie a koporsónak, a fejfának, a sírnak. A sírásásra rokonságba tartozó, fiatalabb, erős fizikumú férfiakat szoktak felkérni, a munka így is egy, másfél napig eltartott, közben a gyászos háztól szoktak kiküldeni ételt-italt.

Maga a temetési szertartás tehát az udvaron kezdődött. A lelkész igét olvasott, imádkozott, majd a következő halottas énekkel búcsúztatták el a halottat otthonától, s indultak el vele a templomhoz: „Testemet már felvegyétek, előbb templomhoz vigyétek, hadd legyek még egyszer ott, Isten háza vagyon ott, hol a hívek seregében, örvendek szép éneklésben.”

A temetési menet szép lassan megérkezett a templomhoz. Elkezdődött a gyászistentisztelet. Egeralatt a 90. zsoltár 1. és 2. versszakát szokták az elején, a hetediket pedig a végén. A lelkész elmondta a prédikációt, amely a mai homiletikával ellentétben nem annyira az igéről, sokkal inkább a halottról szólt. A prédikációba „beleágyazva” hangzott el a búcsúztató, melynek egyes szófordulatai ma is ugyanúgy élnek, pl.: „Búcsúzik tőle hites felesége, akivel 57 esztendőt élt boldog házasságban...”

11 KUNT 1987.128.

12 KUNT 1987.139. ‘3 KUNT. 1987.137.

— 200 —