Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
MEZEI Zsolt: A kollégium két oszlopa: 200 éve született Bocsor István és Tarczy Lajos
mintegy 30 holdon - megszervezte. Példát és indíttatást gróf Széchenyi Istvántól, a magyar társadalom korabeli nagy organizátorától vett, akivel már 1831-es bécsi tartózkodása idején személyesen is megismerkedett. (Ti. a bécsi magyar diákok csoportja tisztelgő látogatást tett a grófnál.) Miután „Természettan”-a 1838-ban megjelent, a mű a gróf kezéhez is eljutott. Mivel mindketten tagjai voltak az Akadémiának, egyik közgyűlés után Széchenyi meghívta őt, hogy tekintse meg nagycenki mintagazdaságát. „Ezt mutatta meg, ennek titkait magyarázta meg Tarezgnak.” - írja Eötvös Károly kettejük találkozásáról. Tarczy gazdasága a város határában, a Kisalföld szélén, a böröllői pusztán terült el. A 30 holdas területen rét, szántóföld, őszi, tavaszi gabona, kapásnövények (burgonya, kukorica) és gyümölcsfák kaptak helyet. Számos kísérletet végzett, főleg ami a növények hozamának, termésátlagának növelését illeti. Ezekről az eredményekről a Gazdasági Lapok c. szakfolyóirat hasábjain számolt be. P. Szabó Károly, a Pápai Lapok főszerkesztője 1875-ben javasolta egy „gyümölcskedvelő társulat” létrehozását. 1875. március 25-én meg is alakult a „Pápai Kertészeti Társulat”, melyben a „gyümölcsészeti szakosztály” egyik vezetője a már idős Tarczy Lajos lett. Évente többször rendeztek gyümölcskiállítást, a legjobb fajtákat módszeresen szaporították. Az 1880-as évektől a gazdaság vezetését fia, Dezső vette át, aki megőrizte és továbbfejlesztette apja 640 alma és 671 körtefajtából álló gyümölcsösét. A fáradhatatlan tudós minden pillanatát a munkának, a kísérletezésnek szentelte. Utolsó éveit is itt, gyümölcsfái között töltötte. Cikkei és értekezései a Tudománytárban (1837.1. Elmélkedés a polgári büntetésekről); a Tudományos Gyűjteményben (1837. XI. Ellenbírálat philosophiai kéziratom ügyében); az Athenaeumban (1837. II., 1838. I. Philosophiai vázlatok, 1839. I. Honi utazás naplótöredékekben, Nagy Titus név alatt, Peterdi jégeső', 1840. Költészet, 1841. Polémia, 1842. Természettudomány és Könyvism.); a Figyelmezőben (1838-39. számos bírálat álnév alatt és 1839. II. A Mezei Naptár ügyében); a Pápai Naptárban (melyet több évig szerkesztett, 1840. A gőzhajókról és vasutakról, A tüzelésről és szemről); a Mezei Naptárban (1840. Természettudományi Naptár ez. physikai előadások, 1841. Természettudományi órák); a M. Tud. Társaság Évkönyveiben (V. 2. oszt. 1838-40. A természettani észtanról); a Regélő Pesti Divatlapban (1842. 60. sz. Pápai napfogyatkozás); a Pesti Hírlapban (1842. 162., 164. sz. Napfogyatkozás); a Pesti Naplóban (1855. II. 56. sz. Balaton-Füred aug. 25.); a Magyar Sajtó ban (1856. 144. sz. Könyvism.); a Gazdasági Lapokban (i860. 6. sz. Föliiltrágyázás); az István bácsi Naptárában (i860. Mit tegyünk, hogy kisebb gazdaságaink után minél többet pénzelhessünk. Pályakoszorúzott irat); a Pápai helv. főtanoda Értesítőjében (1869. A hő elméletéről, 1872. A földszín melegének tényezői, 1875. Légtüneti észleletek).-175-
