Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

MEZEI Zsolt: A kollégium két oszlopa: 200 éve született Bocsor István és Tarczy Lajos

pai főiskolán, hogy néhány évvel korábban tanártársát, Tarczy Lajost eltiltotta az egyházkerület a filozófia oktatásától, mivel Tarczy nyíltan a német hegeliánusok baloldali, azaz ateista szárnya mellett foglalt állást. (Egyáltalán nem lehet kizárni, hogy Bocsort maga Tarczy ismertette meg a hegeli történetfilozófia mélységeivel...) Mindenesetre Bocsor előadásaiban — melyek általa vagy diákjai által készült kéziratos másolatokban fönnmaradtak — világosan körvonalazódnak azok az eszmék, amelyek a hegeli gondolatot jellemzik: racionalizmus, antiklerikalizmus, zsarnokgyűlölet, felvilágosult szabadságeszme, a francia forradalom szükségszerűsége.

Az első népképviseleti országgyűlés tagjaként

Bocsor nevelésének, haladó szellemű előadásainak fontos szerepük volt abban, hogy 1848-ban a kollégium diáksága oly nagy lelkesedéssel csatlakozott a forradalomhoz. Amikor a hadba induló diákokat búcsúztatta, így buzdította őket: „Önök a hazáért harcolni indulnak, s ha Önök nem azt tennék, amit tesznek, mint kárbaveszett munkát, széttépném irataimat, s darabokra törve katedrám, mint tanár működésem hitvány emlékét, irataimmal együtt elhamvasztanám.” Rövid ideig maga is politikai tisztséget vállalt mint az enyingi választókerület országgyűlési képviselője: 1848. június 21-én szülőfaluja, Enying és a Mezőföld egyhangúlag választotta meg. A július 12-én megnyílott országgyűlésen a 415 képviselő között tehát ő is helyet foglalt. Felszólalt a népiskolai törvény vitájában (augusztus 3- án), szavazott az újoncozás és az úrbéri kárpótlás kapcsán. 1849. januárjában, amikor az országgyűlés Debrecenbe tette át székhelyét, Bocsor meghűlésben szenvedett, ezért nem tudta követni a törvényhozást az alföldi városba. A nagy hideg és a közlekedési nehézségek dacára Kecskemétre költözött, de továbbutazni már nem tudott. Az országgyűlésben 1849. január 26-án ismertették levelét, amelyben betegségére hivatkozva lemondott mandátumáról és hazatért. A szabadságharc leverése után azért nem vált a megtorlások áldozatává, mert sikerült igazolnia, hogy a forradalmi megmozdulásokban nem vett részt, képviselői napidíját csak 1848. december 31-éig vette fel. 48-as szerepét, elkötelezettségét, a szabadságeszményekhez való rendíthetetlen tanári ragaszkodását Kozma Andor egy századdal később énekelte meg a sokat idézett ,A carthagói harangok” című költeményében.

—169 —