Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

MEZEI Zsolt: A kollégium két oszlopa: 200 éve született Bocsor István és Tarczy Lajos

lalkozott. (A zene iránti vonzódása abban is kifejezésre jutott, hogy már tanuló korában 4 tagú ifjúsági zenekart szervezett - igaz, hogy működésüknek megálljt parancsolt a kollégium szigorúan puritán professzora, Márton István, aki károsnak tartotta az ifjúság zenei nevelését.) A latinon kívül megtanult németül, franciául és később angolul is. 24 éves korától segédtanárként működött iskolájában (számtant, földrajzot, görög nyelvet és zenét tanított), ugyanekkor a könyvtárosi és az ifjúsági szeniori tisztséggel is megbízták. 1835-ben az esztétika, a francia nyelv és a neveléstan rendes tanárává választották, ám tanszékének elfoglalása előtt — régi református hagyományt követve — külföldi tanulmányútra indult. Először a bécsi, majd a berlini egyetemre ment. Mivel Franciaországnak és a francia nyelvnek nagy szerelmese volt, szeretett volna oda is eljutni, ez azonban nem sikerült neki. Pedig Szemere Bertalan, akivel jó barátságot ápolt, útlevelet szerzett neki, és mint inasát akarta a határon átvinni - ám az „akció” kudarcot vallott. így német nyelvterületen maradt, s kétévi külföldi tartózkodás után 1837-ben tért vissza Pápára: itt azonban a neki korábban felajánlott tanszékek helyett a történelem tanárává választották meg, mivel Edelényi Szabó Sándor, aki addig a tárgyat oktatta, eltávozott. Az ifjú tanár már tanszékének átvételekor nagy feltűnést keltett, mivel székfoglaló beszédét latin helyett magyarul tartotta meg, és nem egy elméleti kérdésről, hanem a nép neveléséről értekezett.

A nép szeretete és felemelésének vágya minden bizonnyal összefügg jobbágy származásával is. Történelemtanári hivatásáról egy másik megnyilatkozásában így vall: „Én a múltnak tanára vagyok, de nem a múltnak akarom önöket nevelni, hanem a jövőnek. Ha kezem alul kilépnek, férfiak és ennek a hazának polgárai lesznek. Ez a haza az, aminek én önöket ernyedetlen támaszául akarom nevelni.” Nagyszerű tanári karban foglalhatott helyet: az akadémiai oktatásban kollégája és társa volt Tarczy Lajos, a neves természettudós és Stettner Zádor György, a kor egyik nagy jogászko-167-