Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)
liaórát heti egy alkalommal tartott itt a segédlelkész. Én időnként kirándulást szerveztem számukra, amelyhez az ifjúsági énekkar is csatlakozott. Ezekre vasárnap került sor, istentisztelet, énekkari fellépés is szerepelt a programban. Általában a közeli református községek - Tapolcafő, Adásztevel, Takácsi - képezték az úti célt, de egy alkalommal a Somlóra is elmentünk. Az utazás teherautón, lovas kocsin vagy vonaton történt. Utolsó év az egyházi iskolában 1947 tavaszán a pápai református egyházközség presbitériuma gyakran ülésezett. A presbiterek többsége ugyanis nem tudott belenyugodni, hogy az előzőkben osztott iskolájuk részben osztottá vált, ugyanakkor a Református Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának nem tudtak felső tagozatot biztosítani. Főként Bodolay Jenő igazgató, az egyetlen kommunista presbiter küzdött azért, hogy a Nőnevelő Intézet keretébe tartozó polgári iskola és gyakorló iskola ugyanúgy egy iskolaegységet alkosson, mint az a Ranolder Intézetben történt. Az érintett iskola igazgatónője azonban veszélyeztetve látta vezetői pozícióját, így minden eszközzel harcolt ellene. Ebben az esetben ugyanis logikus lett volna a kialakuló nyolcosztályos gyakorló iskolát a Tanítóképző igazgatójának a vezetése alá rendelni. A Református Nőnevelő Intézetnek régen is egy igazgatója volt dr. Kőrös Endre személyében. A probléma különös módon oldódott meg. 1947 szeptemberében az egykori református iskola alsó tagozata ismét osztottá vált, s a Református Kollégium általános iskolájához került, amelyet dr. Gergely Ferenc igazgatott. Ugyanakkor az általános leányiskolává átalakuló Református Polgári Leányiskola az evangélikus egyház iskolájával fuzionált, míg a Református Tanítóképző Intézet gyakorló iskolája ismételten felső tagozat nélkül maradt. A hat főből álló református tanítói gárdából ketten az alsó tagozatban fölöslegessé váltak. Őket, Mészáros Lajos tanítót és Kiss Árpád egykori igazgatót a felső tagozathoz osztották be különféle szaktárgyak tanítására, ahol mindketten kitűnően megállták a helyüket. Nem akármilyen testület volt a Református Kollégium általános iskolájának felső tagozatában az 1947/48-as tanévben, ahol a párhuzamos 5., 6. és 7. osztályban közel háromszáz kitűnő diák ült a padokban, mivel az osztálylétszám 50 fő körül mozgott. Ezek olyan tanulók voltak, akiket az intézmény hírneve vonzott ide a Dunántúl református eklézsiáiból. A tantes-103-
