Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Szalayné Gubricza Emese —

a parókián végeztük. A hittanos korú gyermekek általában mind részt vettek az oktatásban, és konfirmáltak. Igyekeztünk a falu életében is tevékenyen részt venni. A falunap mindig a református templomban kezdődött istentisztelettel és műsorral, ahol többek között Béres Ferenc és Dinnyés József is fellépett a helyi ifjúság közreműködésével. Emléktáblát helyeztünk el a II. világháború áldozatainak emlékére 1989-ben, a templomot belülről tataroztuk, a padokat fűthetővé tettük, az orgonát villamosíttattuk 2000-ben. A parókiát átépíttettük 2004-ben. Mind a templom, mind a parókia tatarozását részben pályázati pénzekből sikerült kiviteleznünk. Testvérkapcsolatot ápoltunk a szlovákiai Lakszakállas gyülekezetével, többször látogattunk el egymáshoz kölcsönös szolgálatokra a gyülekezet tagjaival. Az egyházmegyében évekig számvizsgáló voltam. Nyugdíjazásom után Pápára költöztünk, ahol sikerült beilleszkednünk a gyülekezet életébe. A környező falvakban vállalok helyettesítési szolgálatot, a pápai gyülekezetben pedig rendszerességgel tartok bibliaórákat, valamint a 2012 februárjában induló bibliaiskola egyik előadója vagyok.

Férjem Szalay József, akivel 1981. február 28-án kötöttünk házasságot. Öt gyermeket neveltünk fel. Első házasságomból született leányom, Nagy Ildikó teológiát végzett, jelenleg a győrújbaráti szociális otthonban mentálhigiénés, valamint lelkigondozó. Férjem leányai: Szalay Ildikó tanár Ajkán, Szalay Tímea varrónő Karakószörcsökön lakik. Elhunyt testvérem gyermekei: Balázs középiskolai tanár, és a gyülekezet gondnoka, János szintén tanár és presbiter. Mindketten Nagykanizsán élnek. Mind az öt gyermeket sajátunkként neveltük, és szeretjük. Tizenkét unokánk van, akik időnként ösz- szegyűlnek a házunkban.

Isten áldását éreztük szolgálatainkon, melyet hűséges segítőtársammal, férjemmel közösen végeztünk. Hiszem, hogy amíg itt élünk a Földön, továbbra is kísér bennünket az Úr gondviselő kegyelme és szeretete.- 542-