Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

MÁTYÁS JÁNOS 1940. augusztus 17-én születtem Padragon (a mostani Padragkúton). Négyen voltunk testvérek, én a legidősebb. Szüleim gazdálkodó, földművelő családok gyermekei voltak. Édesapám körjegyző volt a szomszédbeli (Halmiba-Öcs-Padrag) közsé­gekben a tanácsi rendszerig (ötvenes évek), majd ezután a bányánál nyugdíjazásig. Édesanyám a négy gyerekkel mindvégig otthon volt. Utóbbit elég korán, apánkat jóval később veszítettük el. A Má­tyás családból három lelkész is származott: nagybátyám M. Lajos id., volt kapolyi, és ifj. M. Lajos volt mezőörsi esperes és jómagam (tehát a szülőföl­dön már nem lakik senki). Ált. iskoláimat Padragon, gimnáziumi éveimet Ajkán végeztem. Eredetileg nem a teológiára gondoltam jelentkezni, de aki ismerte az akkori viszonyokat, az ún. „X”-es származásommal nem sok vá­lasztásom volt. Templomos, kegyes életű szülői, nagyszülői környezetben, rendszeres templomba járóként nőttem fel, könnyen beilleszkedtem 1958- tól a teológus életbe, már csak azért is, mert unkatestvérem, ifj. Mátyás La­jos akkori ötödévessel egy évet együtt lehettem. A budapesti teológiát elvé­gezve 1 hónapot Veszprémben, fél évet Mezőőrsön, egy másik fél évet Kör­menden voltam esperesi segédlelkészként. 1966 januárjától megválasztott lelkipásztorának az Újrónafő-Jánossomorja-Mosonszolnok Társegyházköz­ség. 1983-tól nyugdíjazás miatt megüresedett a közeli, hármas társegyház­község (Levél-Rajka-Hegyeshalom) gondozását is rám bízta az esperes. Raj­kát a nagy távolság miatt csak rövid ideig tudtam ellátni — Mosonma­gyaróvár látta el — de az öt falut több mint 40 éven át, nyugdíjba menetele­mig hűséggel és odaadóan, a gyülekezetek szeretetével és segítségével ellát­tam. A Jánossomorjai gyülekezetbeli feleséggel, Csabay Erzsébettel 1967-ben kerültünk össze; három leánygyermekünk született: Erzsébet, Eszter és Zsó­fia. Mindhárman pedagógusi végzettséggel részben a közelségünkben élnek. A család már korábban is, jómagam 2013 óta (tényleges nyugdíjba vonulá­som óta) Mosonmagyaróváron, saját házunkban élünk, viszonylag jó egész­ségben telnek nyugdíjas éveink, Istennek hála.-510 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom