Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Huszár Cyörgyné Cörgényi Margit —

Az Úristen azért zárt le minden sorompót előttem, hogy ezt az egyet kinyissa.

1959-ben a teológia elvégzése után Veszprémbe kerültem segédlelkészi szolgálatra. 1959. évvégén Balatonfüredre, az Esperesi Hivatalba, majd 1962 októberétől újra Veszprémbe. 1964 nyarán Pápán rendeztem az iratokat az Egyházkerületi Levéltárban 4 hónapig. Utána Arácson és Füreden voltam 1967 májusáig. 1967. május 9-én férjhez mentem Huszár György drávafoki lelkipásztorhoz, így a Dunamelléki Református Egyházkerületbe kerültem Drávafok-Bürüs-Várad-Kétújfalun segédlelkészi szolgálatba.

1970 nyarán férjemet megválasztotta a Papkeszi Gyülekezet a lelkipásztori szolgálatra. 1970 augusztusától a Papkeszi Református Egyházközségben szolgáltam férjem mellett segédlelkészként. Később egy ideig 1980-1985. Litérre, 1985-től pedig Berhidára is mi jártunk és én ott is végeztem abban az időben ún. beosztott lelkészként gyülekezeti munkát.

Papkesziről 2001. szeptember 1-jén költöztünk el. Amikor augusztus végén búcsúzni kellett a gyülekezettől és a községtől, férjem már nem tudott bejönni a templomba. Az én szívemben mégis hálaadás volt Istennek minden kegyelméért, amellyel megáldott, körülvett bennünket abban a gyülekezetben. A gyülekezettel együtt kapott örömökért, eredményekért, a gyülekezet élni akarásáért. A 103. zsoltár szavaival köszöntem el: „Áldjad lelkem az Urat”, és kértem Isten áldását a gyülekezetre. Azóta 13 év telt el. Az Úr Isten férjemet haza hívta, de sem ez az Ige, sem Isten kegyelme, amellyel kicsi korunk óta Ő vezetett bennünket, nem halványodott el emlékezetemben. Sőt most már sokkal jobban tudom, hiszem és vallom, hogy mindazok az események, amelyeken keresztül Isten vezetett, megtartott, és erőt adott, az Ő kegyelmének megnyilatkozása. Ez az én örömöm, és ezért adok hálát naponként.-498-