Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Nyugdíjasok
BORSOS SÁNDOR Borsos Sándor nyugdíjas lelkipásztor vagyok, 1928. július 29-én születtem Cegléden. Édesapám dr. Borsos Lajos jogász, ügyvéd és bíró volt. Édesanyám Kotek Ilona. Testvéreim: Éva nővérem, Ilona húgom, mindketten nyugdíjasok. Középiskolai tanulmányaimat a Ceglédi Kossuth Gimnáziumban kezdettem, de édesapám halála után, 1942-ben saját döntésem alapján jelentkeztem a Marosvásárhelyi Magyar Királyi Csaba királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolába, ahol felvételt nyertem a huszárszázad első évfolyamába. Ifjúkori álmomat a II. Világháború kettétörte. Ezután következett életem 4 éves „mélybe zuhanása”. 1949-ben részt vettem egy gyermekmissziósokat képző egyházi konferencián, Szikrán (ma Lakitelek). Itt Isten Igéje személyesen megszólított, és a Megváltó Jézusommal való találkozásom „sauli” fordulót jelentett számomra. Új életem kezdetén, 1950 elején behívtak és besoroztak a „Rákosi seregbe” 18 hónapos katonai szolgálatra. Amikor leszereltem, két évig segédmunkásként dolgoztam több helyen. Ez idő alatt leérettségiztem a mezőtúri gimnáziumban. 1953-ban a Budapesti Református Teológia hallgatója lettem. 1957-ben feleségül vettem Szabó Emmát, Istentől rendelt segítőtársamat. Házasságunkból 3 leány született: Márta német-, Éva zongora- orgona-, Eszter énektanárnő. Házasok, és 4 unokával ajándékoztak meg. 1958-ban letettem a kápláni, a következő évben a papi vizsgát. 1958-ban nagykőrösi, 1959-60-ig ácsi segédlelkész voltam. 1961-től 1969-ig a Szend- száki gyülekezet, 1969-től 1993-ig a császári és a hozzá csatolt vérteskethelyi anyagyülekezet lelkésze voltam. 1993-ban kértem a nyugdíjazásom, de utána 3 éven át a dadi és a vérteskethelyi gyülekezetekben feleségemmel együtt helyettes lelkészi szolgálatot végeztünk. 1997-98-ban fél esztendőn át a Tatabánya-bánhidai Gyülekezetben voltunk helyettes lelkészek. Azóta mind a mai napig szolgálok, ha Uramtól erőt kapok. Lelkipásztori tevékenységem legfontosabb alkalmainak tartom a templomi és házi „egyszemélyes” igehirdetési alkalmak mellett:-468 —
