Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Bakonyi Dezső —

gyülekezetű Környe lett, ez a gyülekezet fogadott be 1951. szeptember 19-én. A községben nem volt református templom. Az ötvenes években mégis nekiláttunk a templomépítésnek, vállalva a gyűjtést, az anyagbeszerzést, s a munka megszervezését is. Ma is ez a templom a református környeiek imahelye.

Környéről Bánhidára jártam át szolgálni, ahol a templomnak csak az alapja volt meg, így itt is feladatomnak tekintettem a templom felépítését. Az Alföldre is elmentem prédikálni, hogy az ott kapott adománnyal és perselypénzzel is segítsem az építkezést. A bánhidai gyülekezet jó adakozó volt, és sok fizikai munkával segítettek. Az Állami Egyházügyi Hivatal úgy döntött, hogy Bánhidát Tatabányához csatolja, engem pedig Tárkányba helyeztek 1954-ben. Itt egy igen rossz állapotban lévő parókia és az elhagyott lelkiségű gyülekezet újjáépítése várt rám. A parókiát a kis létszámú, de szorgalmas és lelkes emberekből álló gyülekezet segítségével teljesen lebontottuk és újjáépítettük.

1961-ben Bokodra hívtak, s választottak meg. Az egyházi épületeket illetően ugyanolyan körülmények fogadtak. A templom elhanyagoltságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy két padsor egy istentisztelet alkalmával leszakadt. Megújítottuk a templombelsőt és külsőt is. Intarziás szószék készült. A parókiát is rendbe hoztuk.

Ezután Kocsra kerültem 1969-ben. Itt 1973-ban a parókia utcai részét kellett teljesen lebontani és újjáépíteni. Két új harangot is beszereztem a meglevő mellé. A veszélyes fa harangállványt vasállványra cseréltettem. A temetőt bekerítettük, utat építettünk, vízcsapokat szereltettünk fel. Sort kerítettünk egy kis lélekharang beszerzésére is. A parókiával szemben lévő, egykor az egyházhoz tartozó telket visszaszereztem, és feleségemmel ketten, a gazrengetegtől és kövektől megtisztítva, gazdagon termő kertté alakítottuk. Ez ma Kocsi Csergő Bálint emlékhelye. A világháborúban elesett katonák emlékére egy emlékművet állíttattam a templomkertben a 94 kocsi áldozat nevével.

Kocsról vonultam nyugdíjba 1987-ben. Nyugdíjasként Dunaalmás gyülekezetébe hívtak szolgálni, amit örömmel vállaltam. A templom tornya 1945 óta hiányzott. Nekiálltam a szervezésnek, pénzgyűjtésnek itt is. A templomot kívül- belül renováltuk, s villámhárítót szereltünk a templomra. A templomkertben itt is állítottunk háborús emlékművet 1990-ben megörökítve a hatvannégy elesett helyi lakos nevét.-456-