Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Tatai Egyházmegye

— Or. Liebné Dóra Magdolna —

rogi Kelen Jolán Gimnáziumban tudatlanul, de bátor, szilárd meggyőződéssel és büszkén válaszoltam a tanárok kérdésére a továbbtanulásommal kapcsolatban, hogy a Budapesti Református Teológiai Akadémiára készülök, és hivatásul a lelkészi szolgálatot választom.

1986-ban felvételt nyertem a református teológiára. Csodálatos öt évet töltöttem el ott. Nem is tudom jobban elmondani, mint ahogy később egyik évfolyamtársnőm édesanyja: „Ahogy beléptem ebbe az épületbe, minden egyes alkalommal egy megfoghatatlan légkör fogadott.” Tanultam, és valahányszor feltevődött a kérdés bárki részéről, mit akarok az egyházban tenni (mint a gimnáziumban feltett kérdésre, hasonló érzésekkel), azt válaszoltam: - Gyülekezeti lelkész szeretnék lenni.

1991-ben az I. lelkészképesítő vizsga után egy évet Kaposváron segédlelkész voltam. A II. lelkészképesítő vizsgát követően, 1992-ben egy évig beosztott lelkészként Bokodon szolgáltam. 1993 szeptembere óta a Nagysápi Református Egyházközség megválasztott lelkésze vagyok.

2007-ben a Károly Gáspár Református Egyetemen mentálhigiénés szakember diplomát szereztem. Az itt megszerzett tudásomat 2011. január óta kórházlelkészi szolgálatomban, az Esztergomi Vaszary Kolos Kórházban eredményesen használom. Férjem dr. Lieb Attila ügyvéd, 1994-ben kötöttünk házasságot. Örülök, hogy férjem kitartó és hűséges társam lelkészi hivatásomban, melynek súlyát időnként prófétai módon élem meg. A segéd- lelkészi kibocsátón elhangzott „erődfelett való utad van”( 1 Kir 19,7) Igéje sokszor visszacseng, de e mellett az is, hogy „a mi alkalmatos voltunk az Istentől van” (2Kor 3,5).

Bízom Isten ígéreteiben és tetteiben, hogy Ő, aki elhívott szolgálatára, jó tetszése szerint meg is dicsőíti magát bennem is; kegyelméből és megsegítő erejéből beteljesíti életemet mindabban, amit általam akar elvégezni ott, ahová állított.

— 331 -