Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Somogyi Egyházmegye
— Zajzon Istvánná — a gyermekjóléti szolgálatot. Majd ugyancsak részmunkaidőben visszamentem tanítani az iskolába. A tanítást megkedveltem, a gyülekezeti munka azonban hiányzott. Férjemmel együtt új helyet kerestünk családunknak, amit a Somogy megyei Inkén találtunk meg. 1999. január 1. óta két kicsi anyagyülekezetben szolgálok: Inkén és a hozzá tartozó Nemesdéden, immár megválasztott és beiktatott lelkipásztorként. Férjem előbb az inkei általános iskolában, majd a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban kapott állást, és megszerezte az egyetemi diplomát is. 1999. november 10-én megszületett harmadik fiunk, Dávid. Amikor a lehetőségek engedték, mindhárom gyermekünket a csurgói református iskolába írattuk be, amely közben 12 évfolyamos iskolává bővült. Lelkipásztori állásom és az inkei hittanórák mellett én magam is többször vállaltam óraadói állást a csurgói iskola alsó tagozatában, ahol református hittant tanítottam, áhítatokat tartottam, csendesnapokat szerveztem. Isten kegyelméből van még Istennek népe ebben a két faluban, bár az elköltözések és a gyermekvállalás hiánya miatt erős a létszámbeli fogyás. A reformátusok kisebbségben élnek a katolikus többség mellett. A kártalanításoknak és a pályázatoknak köszönhetően azonban az inkei és a nemesdédi gyülekezet is tudott és tud építkezni és felújításokat végezni. Inkén, ahol nem fogyott még el a református ifjúság, különböző közösségi programokkal sikerült a gyülekezeti életet fellendíteni. Hálás vagyok azért, hogy a családommal együtt szolgálhatok itt immár 15 éve, és hogy a gyerekeink egy eleven gyülekezeti közösségben nőhettek fel. Ha Isten eszköze lehettem ennek a két gyülekezetnek és tagjainak az életében, ha általam bárki is közelebb kerülhetett Őhozzá, egyedül Istené legyen érte a dicsőség!- 288 -
