Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Somogyi Egyházmegye

SZÉKELY ATTILA

Nevem Székely Attila, 1978. szeptember 19-én születtem az egykori Zemplén Vármegye székhelyén, Sátoraljaújhelyben. Édesanyám Székely Bé- láné, Balogh Jolán, nyugdíjas, a sátoraljaújhelyi Nőszövetség vezetője, presbiter. Egy nővérem van, Bolgár Elvira, aki pszichológusként dolgozik.

Életem 2003 nyaráig Zemplénhez kötött, hiszen szülővárosomban jártam általános iskolába (Kazinczy Ferenc Általános Iskola, sporttagozatos osztály), Sárospatakon pedig gimnáziumba (Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, emelt német osztály, 1993-1997) és teológiára (Sárospataki Teológiai Akadémia 1997-2003). Ez a két város, ill. a hozzájuk kapcsolódó „szellemi hátország” az, amely mai napig meghatározza gondolkodásmódomat, identitásomat: Pataknak köszönhetem a hitemet, hiszen alig tizenöt évesen egy hittantáborban lettem hívő emberré, és az ott kapott hívásnak engedelmeskedve választottam a lelkipásztori hivatást. Szintén Pataknak köszönhető református, nemzeti öntudatra ébredésem is, mivel az oly’ sokat emlegetett „pataki szellem”, az itt kapott útmutatások, a magyar sorskérdésekre adott válaszok megfelelő útbaigazítást adtak. Szintén ki kell emelnem az 1941-es l/A Ösztöndíj Alapítvány ösztöndíját is, melyet két éven keresztül kaphattam. Az egykori pataki diákok által létrehozott alapítvány az anyagi segítségen túl olyan értékes emberek mai napig tartó barátságát jelenti, akikkel ezen ösztöndíj nélkül soha nem lett volna alkalmam megismerkedni.

Jól kiegészítette a pataki lelki táplálékot a sátoraljaújhelyi gyülekezet, hiszen a közösség szeretete, lelkipásztoraim igehirdetései mind-mind megerősítették a Patakon kapott impulzusokat. Segédlelkészi évemet is itt töltöttem

2002-2003 között, majd feleségemmel, a szerencsi születésű Kiss Emesével is ebben a templomban kötöttünk házasságot 2003. augusztus 2-án.

Isten áldásai között legelső helyen kell említenem családomat: leányaimat, Adélt és Blankát, valamint fiamat, Ákost, akik nyolc, hat és másfél évükkel igazi inspirációt és feladatot jelentenek naponként számomra. Feleségem szintén lelkipásztor, kis családunk egyben tartója és motorja, a lelkészi szolgálatokban hűséges segítőtársam.- 277 -