Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Pápai Egyházmegye

— Szakács Sándor — A pázmányos évek alatt feleségem révén, aki született református, megis­merkedtem a tatabányai gyülekezetekkel, valamint református lelkész családtagjaival. Egyre határozottabb jelek mutattak afelé, hogy református lelkészként kell folytatnom az Őrszolgálatát. A 2001/2002. tanévet felfüggesztettem, és egy évnyi időt adtam magam­nak arra, hogy ilyen fontos kérdésben döntsék. Ezalatt a tatabányai kórház baleseti sebészetén dolgoztam segédápolóként, s minden héten eljártam Miklós Ádám református lelkészhez. Vele beszéltük át a református tanokat, Kálvin tanait, a hasonlóságokat és különbségeket. Végül az Úr segítségül hívásával úgy döntöttem, hogy reformátusként folytatom a hivatásomat. 2002 májusában konfirmáltam a Tatabánya-bánhidai Gyüle­kezetben, majd ugyanazon év szeptemberétől elkezdtem a tanulmányaimat a Pápai Református Teológiai Akadémián. 2005-ben megszületett második gyermekünk: Réka. Családom eltartása végett továbbra is dolgoznom kellett. Először a két tatabányai gyülekezetben végeztem különböző szolgálatokat, majd Márkus Mihály püspök úr jóvoltából 2006-ban a Püspöki Hivatalba kerültem Veszprémbe, az akkori püspöki titkár betegsége miatt helyettesként. Itt, Veszprémben született meg 2008-ban harmadik gyermekünk: Kincső. Amikor a Püspöki Hivatal Pápára költözött, családommal együtt mi is átköltöztünk. Pápán született meg 2010-ben negyedik gyermekünk: Márton. 2009-ben tettem le a záróvizsgát és a segédlelkészi vizsgát, és terítették vállamra a református lelkészi palástot. 2010-ben a lelkészi vizsgával zárult le az az igen hosszú szakasz, mely gyakorlatilag Villafranca di Veronától Budapesten át a pápai református teológiához vezetett. 2011 áprilisában eljöttem a Püspöki Hivatalból, hogy el tudjam kezdeni a doktori tanulmányaimat. Nemesgörzsönybe kerültem, és jelen pillanatban is itt próbálok helyt állni abban a hivatásban, amire Urunk egykor a duna- szentmiklósi harcállásponton egy „grafikonszünet” (lokátor-szünet) unal­mas perceiben elhívott.- 196 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom