Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Barsi Egyházmegye
Barsi egyházmegye Végre 1927. június 20-án az esperes Ipolypásztóra helyezett segédlelkészi minőségben. Itt voltam 1928. szeptember 23-ig, amikor is Alsóváradra kerültem helyettes lelkésznek. 1928. november 18-án választott meg a bori gyülekezet lelkészül, és 1929. november 29-én foglaltam el állásomat. 1931-ben az iskolát renováltattam. 1932-ben teljesen új templomot építettem. 1935. november 3-án nősültem. Feleségem: Horváth Ella (született 1914. február 13., Bori, Hont vármegye) egyszerű földműves szülők gyermeke, a középiskola alsó négy osztályát a lévai irgalmas rendi zárdában végezte. Gyermekeink: Károly László, született 1936. október 20. Kázmér Lajos, született 1942. június 20. Gyülekezetemben állásom elfoglalása után nyomban megkezdtem az intenzív belmissziói munkákat. Vasárnapi iskola, Leányegylet, Legényegylet, Bibliakör működött, de a hívek részvétlensége miatt lassan mind megszűnt. Politikai téren folyton az itt élő magyarság megtartásáért kellett harcolnom, mert a csehek halálra ítélték ezt a kis magyar falut. Tót iskolát telepítettek be a faluba, és ígéretekkel, anyagi segítséggel, kényszerrel kezdetben siker koronázta tevékenységüket. Lassan azonban a nép is feleszmélt, hogy maga alatt vágja a fát, és kivonta a gyermekeit a tót iskolából, minek folytán az magától megszűnt. Kulturális téren a Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet31 * 33 keretében fejtettem ki igen áldásos működést. Jutalmul a Falu szövetségtől ezüstérmet és díszoklevelet kaptam. Viszont a cseh mozgósítás idején tanúsított bátor magaviseletemért a nemzetvédelmi keresztet3" kaptam. Anyagi téren a nép megerősítésére szövetkezetei akartam alapítani, azonban erre már sor nem kerülhetett, mert felszabadultunk. 31A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület a felvidéki magyarság két világháború közötti legjelentősebb kulturális egyesülete volt. A szervezet engedély nélkül kezdte működését a falusi magyarság társadalmi bázisára építve. Hivatalosan elismert csak a csehszlovák állam megalapításának 10 éves évfordulója után, 1928-ban lett. Ekkor elnöke Jankovics Marcell, a pozsonyi Toldy Kör elnöke, titkára Szombathy Viktor, főtitkára pedig Alapy Gyula, a komáromi Jókai Egyesület főtitkára lett. Azonnal kb. ötven fiókegyesület kezdte meg a munkát Nyugat-Szlovákiában és a közép-szlovákiai Losonc környékén. A hatósági engedély feltétele volt, hogy a szervezet sem politikai, sem gazdasági, sem vallási kérdésekkel nem foglalkozik. Fontos feladata lett a magyarság ünnepeiről (augusztus 20, március 15, október 6.) történő megemlékezések megszervezése és lebonyolítása, amely az iskolában és a sajtóban egyébként tiltott dolog volt. A helyi szervezeteknek viszonylag nagy volt a mozgásterük: óvoda- és iskolaügyekkel is foglalkozhattak, lehetőségük volt könyvtárak alapítására, műkedvelő színtársulatok alakítására és színielőadások tartására (a SZMKE keretében évente kb. 400 színielőadást tartottak!). Nagyon fontos volt a szervezetek népművelő-ismeretterjesztő tevékenysége is. 1931- ben, majd 1934-1938 között képes ismeretterjesztő havi lap kiadására is sor került Alapy Gyula szervezőtevékenységének és Szombathy Viktor szerkesztői munkájának köszönhetően. A szervezet a tudományos élet képviselőinek is teret kívánt biztosítani, kéthavonta tudományos folyóiratot is megjelentetett Nemzeti Kultúra címmel. Az egyesület keretében, illetve támogatásával jelentős kultúrházépítési akció is zajlott. MOLNÁR 1998.193-201. 33 A nemzetvédelmi kereszt kitüntetést Horthy kormányzó 1940. december 11-én alapította azon személyek érdemeinek méltatására, akik „akár a magyarországi kommunizmus súlyos megpróbáltatásának idejében, akár a hazánktól elszakított és utóbb a Szent Koronához visszatért területeken ... töretlen magyar hittel küzdöttek ... a magyarság és Magyarország fennmaradása érdekében ...”. Ez az egyetlen kitüntetés, melynek adományozását, illetve viselését mind Szálasi (1944. november), mind az Ideiglenes Kormány (1945. június) rendeletileg betiltotta. KENYERES 2004.132.-85-
