Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

TATABÁNYA Vargha Károly lelkész

1886. évben születtem Kisigmándon (Komárom megye) régi közbirtokos családból. Úgy a gimnáziumot, mint a teológiai tanulmányaimat Pápán végeztem. Lelkészi oklevelet 1912. év júniusában szereztem jó eredménnyel. Segédlelkészi munkámat 1910. év szeptemberében kezdtem meg Galambokon, ahol csak december 15-ig voltam. 1910. december 15-től 1913. március 4-ig Bodajkon segédlelkész, 1913. július 30-ig Étén helyettes lelkész, 1913. július 30-tól 1917. február 27-ig Nagyigmándon segédlelkész, 1917. február 28-tól 1918. április 5-ig tábori lelkész (segéd-), 1918. április 6-tól 1919. július 27-ig Mocsán helyettes lelkész,

1919. július 27-től 1924. április 1-ig Nagyigmándon helyettes lelkész, 1924. április 1-től 1924. május 1-ig Neszmélyen helyettes lelkész, 1924. május 1-től 1931. december 31-ig Tatabányán hitoktató, 1932. január 1-től pedig paróchus lelkész.

Több mint egy év kivételével, amikor lövészárkok, temetőárkok között vezetett az utam, a legnyersebb élettapasztalat próbálgatta és erősítette hitemet, amelyre bizony nagy szükségem is volt, mert idehaza egy-egy parókia elnyeréséért nem kisebb harc folyt, mint ott kint egy-egy lövészárok állásáért. Hosszú, sokszor nehéz hányattatás után értem révbe Tatabányán, ahol közel 8 évig mint hitoktató működtem. Ez a 8 évi hitoktatói működésem nyereség lett reám nézve. Ennek köszönhetem, hogy ma úgy ismerem gyülekezetem majdnem minden egyes tagját, ahogyan kevés lelkész. Mert híveit a lelkész nem a templomban, még nem is a látogatás során ismerheti meg, hanem a gyermekeken keresztül. Megismeri a gyermekeken keresztül a szülőket és a gyermekekben a jövendő egyháztagokat.

1932. évtől pasztorálom a 3400 lélekszámú tatabányai református munkás- gyülekezetet, amely szétszórtan él egy nagy kiterjedésű telepen, egy 24000 lelket számláló római katolikus gyülekezet tengerében. A Bányatelep tisztviselőkara nagy többségében szintén római katolikus, élén a bányaigazgatóval, akiről elég megemlíteni, hogy a Szent Gergely-rend parancsnoki keresztjének210 a tulajdonosa, s mint valódi parancsnok végzi munkáját, de nem a mi egyházunk javára. Kevés gyülekezet van, ahol olyan idegölő munkája lenne a lelkésznek, mint Tatabányán. Mintha csak megtűrt vallásfelekezet lennénk. A Bányatársulat gazdagon megterített asztalához csak a római katolikus egyház ülhet le, nekünk csak a lehulló morzsák jutnak, de az is panaszos. Háromévi nehéz küzdelmembe került, míg ki tudtam harcolni, hogy Újtelepen, ahol a gyülekezet tagjainak 75%-a van, s amely telep a templomunkhoz 3-6 kilométerre van, egy szükségtemplomot építhetett 1937. évben az egyház a saját költségén. Előtte 1934. évben a római katoli210 A Nagy Szent Gergely Rend pápai alapítású lovagrend, 1831-ben XVI. Gergely pápa alapította Nagy Szent Gergely pápa (t604) emlékére és tiszteletére. 1834-ben az alapító, 1905-ben X. Piusz pápa újította meg. A rend tagjai világi katolikus személyiségek: katonák és civilek lehetnek, a tagsággal a katolikus egyházért folytatott tevékenységüket jutalmazzák. A tagok pápai rendjelként a rend keresztjét viselik. Három fokozata van: a Nagykereszt (katonai és civil), a Parancsnoki Kereszt vagy Csillagkereszt és a Lovagkereszt. DIÓS 1993-. IX. 463.-966-