Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

1914. augusztus 29-én a lublini csatában kapott comblövésből előállt hősi halál miatt, egy 1915-ben orosz hadifogságban Irkutszkban és Tambovban szenvedve végül eltűnt, harmadik, a legidősebb az olasz fronton szerzett vesebajából kifolyólag itthon halt el hosszantartó betegeskedés után.

Elemi iskolai tanulmányaimat a szőnyi református elemi iskolában végeztem, gimnáziumba a komáromi Benedek-rendiekhez írattak 1918 őszén. Itt az első osztályt és másodikat félévig folytattam. 1920. február elsején a csehek végleg kitiltottak bennünket Komáromból, illetve a hídon való átjárást megszüntették. Tanulásomat a többi magyar komáromi diákkal együtt Győrben folytattam szintén a Benedek-rendiek gimnáziumában vonattal járva Szőny és Győr között hat és fél esztendeig. 1926-ban érettségiztem jó eredménnyel. 1926 őszén a pápai teológiai akadémiára iratkoztam hallgatónak. Alapvizsgát 1928-ban jó eredménnyel, első lelkészképesítő vizsgát 1930-ban jó eredménnyel, második lelkészképesítő vizsgát 1932-ben szintén jó eredménnyel tettem.

1929 nyarán három hónapig segédlelkészi szolgálatot vállaltam a megszállt Szerém megyei Nikincin és szórványaiban, innen a szerb kormány szigorú utasítással szeptember 15-én kiutasított, miután működési engedélyemet megtagadta. A IV-ik évfolyam végzésére hazajöttem Pápára, 1930 nyarát újra a megszállt Szerémségben, Maradikon töltöttem segédkezve az egyházi szolgálatban, és erősítve a szórványmagyarságot az egész Fruska-Gora185 környéki szétszórtságban. Krusedol, írig, Girgeteg, Satrinc, Vrednik, Indija, Platicsevo, Hrtkovci, Ru- ma a főbb helyei látogató kőrútjaimnak. 1929-ben is, 1930-ban is részt vettem a belgrádi és délvidéki keresztyén ifjúsági egyesületek Raguza melletti Mimiben tartott táborozásán.

Segédlelkész voltam 1930. október 1-től Szomódon 1936. július 31-ig, helyettes lelkész 1936. augusztus 1-től október 31-ig Tatán, hitoktató segédlelkész Esztergomban 1936. november 1-től 1939. június 30-ig. Közben 1937-ben újra Dalmáciában jártam Raguza és Cetinje környékén az albán határig.

1939. február 14-én a szőnyi gyülekezet többsége meghívás útján Várady Lajos lelkipásztor úr186 örökségébe, szülőfalum lelkipásztorságába hívott el. Beiktatásom 1939. július 2-án történt.

1942. május 10-én tábori lelkészi szolgálatra kaptam behívást, és a 107-es tábori kórházzal május 13-án elindultam a keleti hadszíntérre. Megszakítás nélkül

1942. május 13-tól 1943. május 2-ig az orosz földön tartózkodtam, harcoló csapataink között szolgálva, előbb a 107-es kórházzal a téli visszavonulás alatt és után

185 Fruska Gora, Tárcái hegység: középhegység Szerbiában, a Szerémség északi részén, kis része átnyúlik Horvátországba is.

186 Váradi Lajos 1882-ben Rempehollóson született. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait is Pápán végezte, a széniori tisztséget is betöltötte. Az 1906/07. tanévben a tübingeni egyetemen tanult. 1907-től Tatabányán helyettes, majd ugyanott 1911-től missziói rendes lelkész volt. 1922-től 1938-ig szolgált Szőnyön, közben 1923-ban beszolgáló lelkész volt Komáromban. Felesége Rácz Margit, Rácz Kálmán tanár leánya volt. 1938. december 17-én hunyt el 56 éves korában. TtREL I. 8. d. 8. Komárom. 1. d. 11. Szőny. 1.2. II. 10. DPL1939.24-25. KÁLLAY1997.132. SZÖGI 2001.491 (10011. sz.) VÁRADY 2001. 393,416,426.-956-