Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

mint ékes könyv ott volt még néhány helyen a gyülekezetben, de a lelkiélet, az istenben hívő élet csak pislákolt a faluban.

Tehát meg kellett indulni. Elsősorban a gyülekezeti igehirdetés számára kellett megnyerni az embereket. Akik nem találták meg itthon a Szentírást, és máshol kerestek lelki otthont, azokat kellett visszahívni. Például egy baptista konferencián, amelyik három napon át tartott, a neszmélyi reformátusok közül egy alkalommal 162-en vettek részt az összejövetelen. Tehát számolni kellett egy vallásos réteggel, amelyik nem itthon keresi az Igét, és egy másik réteggel is, amelyik sehol sem igényelte az Igét... Igehirdetésem kezdettől fogva inkább evangelizáció jellegű volt. Hirdetni kellett az elegyítetlen evangéliumot, amelyik Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére,162 hogy a szomjasok az élővizet kaphassák,163 a lelki eledelhez jussanak,164 165 amelyre múlhatatlanul nekik szükségük volt, de a határozott kálvini elveket és hitvallásokat is ki kellett emelni az ismeretlenségből. Az üres templom kezdett megtelni. Meghirdettük újra a bibliaórákat, amely azonban sokak előtt nem volt ismeretlen, mert a segédlelkészek idejében Kiss János lelkész16'' óta mindig voltak. Ezek a bibliaórák mindig hozzátartoznak az evangéliumi ismeretekben elmerült református ember lelkiségének a kialakításához.

Kezdtek az egyháztagok közül többen az Igére felfigyelni. Érdekelt sokat, mit mond Jézus az ő üdvösségük felől. Sok új éneket tanultunk, amelyeknek hatása is nyilvánvaló lett. Voltak, akik nem szégyellték magukkal hozni nagy családi bibliájukat, kisebb biblia híjával. Az együtt töltött óra az Ige által nem maradt eredménytelen. Boldog, örvendező református emberek csoportja kezdett kialakulni, amelyik a bibliai kovász szerepét igyekezett betölteni.

A missziói munkában legjobb segítőtársam összegyűjtötte az asszonyokat, és azok csoportjában énektanításon és jó könyveken keresztül nevelték a résztvevő nőket a helyes irányban. Könyvtárunk egy részét a falu szolgálatába állítottuk. Olyan könyveket, amelyeket nemigen vettek volna meg az emberek a saját pénzükön. Egész komoly szolgálatot tettek ezek a missziói iratok a belső lelkiélet kialakításában. Összegyűjtöttük a férfiakat, és ezekkel a férfiakkal áttanulmányoztuk, ezekkel az egyszerű falusi, földműves emberekkel áttanulmányoztuk (!) az Institúciót, megismertük egészen részletesen a hitvallásokat. Kialakult a férfiak között is az a nézet, hogy nem volt elég, hogy a XVI. században volt reformáció, ma is személyesen, mindenkinek magának kell élő hitre szert tenni. A hit

162 Róm 1,16

163 Jn 4,7-15; 7,38

164 Jn 6,27; lKor 10,3

165 Kiss János 1892-ben született. Szentgyörgyvölgyön, Ágón, Bakonyszentkirályon, 1921-ben Neszmélyen, 1922-1923 között Győrben, 1923-1926 között Nagyigmándon segéd-, majd 1926-tól Csilizpatason rendes lelkészként szolgált. Pápai Református Kollégium értesítői. 1911/12.47, 55,181. 1912/13.88,95.1913/14. 70.1914/15.32. TREL törzslap. TREL Kgy. jkv. VI. 799. VII. 63,129,182,234. TtREL I. 8. d. 6. Csilizpatas. 1, 9,16-27. d. 7. Győr. I. 2. II. 25, 25a. d. 9. Nagyigmánd. I. 3. II. 56. Neszmély. 1.2. II. 13. Egyetemes Névtár. 1941.103.-949-