Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye 2 éves koromban édesapámat Makóra választották meg tanyai tanítónak, s gyermekkorom első emlékei az alföldi tanyavilághoz kötnek. Pár év múlva bekerültünk a városba, de engem özvegyen maradt nagyanyám elhozott Naszályra, hogy könnyítsen édesanyámon az akkor már 6 gyermek nevelésében. A kegyeleti idő elteltével Neszmélyre költöztünk, s itt jártam 1. és 2. osztályba. Nagyanyám halála után, 1897. őszén hazavittek szüleim Makóra, akkor már 7-en voltunk testvérek. A gyermekek növekedésével egyenes arányban szaporodott szüléink gondja, melyet betetőzött édesanyánk súlyos szívbaja, mely II. gimnazista koromban, 1902 telén megfosztott bennünket az áldozatos szívű, drága jó édesanyától. Édesapánk nem bírta a terhet, a bánat és gond súlya alatt összeroppant, elmozdították állásából, s mi szétszóródtunk a szélrózsa minden irányában. Én Baráth Imre segédlelkész150 151 tanácsára Debrecenbe mentem a VI. osztályba, s ott végeztem a teológiát is. Mikor Debrecenbe megérkeztem, s elfoglaltam helyemet a Concordia coetusban,152 míg a többiek a Nagyerdőn, meg erre-arra szórakoztak, én csak bámultam a nagy, ismeretlen várost a II. emeleti ablakból, s könnyeimmel öntöztem a Füvészkert utcát, sűrű sóhajtások között: „Én Istenem, segíts! Mi lesz itt velem egy krajcár nélkül, hogy tanulok tovább, miből tartom fenn magam?!” S milyen jó az Isten, rögtön meghallgatott! Egy úriember lép be egy csinos kis fiúval, aki mellé instructort keres. Meg voltam mentve, havi 10 koronát jelentett az első tanítvány. Aztán ment minden magától, jöttek a tanítványok, s jöttek az ösztöndíjak. 1912-ben szerencsésen lekáplánoztam, s Dunaszentgyörgyre, a tolnai egyházmegye esperese153 mellé kerültem segédlelkésznek. 1914-ben Budapesten szereztem meg a lelkészi oklevelet, s 10 évi káplánkodás után, melyből 1918-ban fél évet Kölesden töltöttem mint helyettes lelkész, 1922 nyarán a medinai gyülekezet hívott meg lelkipásztornak. Állásomba 1922. szeptember 5-én iktatott be Ravasz László püspök úr. Még azon az őszön, november 12-én feleségül vettem Kiss Zsuzsannát, Kiss János és Janka Mária juti (Somogy megye) földműves 150 Szőnyi Benjámin dunántúli működéséről annyit tudunk, hogy 1793-ban szentelték fel udvari lelkésznek. DREL I. 1. a. 2. 535. DREL II. 35. a. 2. 76. DREL II. 70. a 1.168. DREL II. 138. a. 2. 200. TtREL I. 8. d. 7. Ete. IV. 1. 161 Baráth Imre 1878-ban született. 1906-tól Alsóittebén, az 1930-as évektől már Gáván szolgált. A közép-szabolcsi egyházmegye tanácsbírája, a segélyosztó bizottság tagja is volt. Egyetemes Névtár. 1911. II. 5.1912.202.1913-15.137.1930-32.159.1935.174,175,176.1941.218,220. 152 A debreceni református kollégium felsőbb tanulói már a XVI. század végén önálló diáktársadalmat alkottak, ennek latin elnevezése communitas vagy Universitas scholae, de leginkább coetus volt. A fogalom jelentése a XIX. század második felére szűkült, és már csak a bennlakás intézményét, a XX. század első felében pedig magát a kollégiumi szobát, illetve a szobában lakók közösségét jelölte. A XX. század első felében a kollégium főépületének 2. emeletén volt a fiúinternátus, ahol egy helyen laktak a gimnázium tanulói, majd a teológusok. Az 5-6 fős szobákat maguk nevezték el. Az egyiket concordia coetusnak hívhatták. GYŐRI 2006.37-38,91-94. 1531906-1929 között Kátay Endre dunaszentgyörgyi lelkipásztor töltötte be a tolnai egyházmegye esperesi tisztét, aki 1887-1930 között volt Dunaszentgyörgyön lelkész. 1930-ban nyugalomba vonult. ZOVÁNYI1977.647.-944-
