Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

III. 1-el meg is kaptam. így 1936. III. 1-1937. XII. 15-ig itt voltam hitoktató és segédlelkész. Antal Gyula Csehszlovákia legjobb principálisa volt. Kitűnő lakásom és jövedelmem volt, ezt még ő maga is megtoldotta zsebpénzzel, azért, mert helyette is helytálltak a hivatalos ügyekben segédlelkészei, amíg ő a városházán Léva város bírája és vezetője volt. Léván ismerkedtem meg a tulajdonképpeni gyülekezeti élettel. Bibliaköröm és lányköröm volt. A bibliakör a koszmályi Béthel árvaház és missziós központ50 tartozéka. Itt kapcsolódtam Nehézy Károlyék Béthel egyesületének missziói mozgalmához. Eleven lelki élet mellett kultúréletet is élhettünk, és művészettel is foglalkozhattam. 1936. november 21- én megnősültem. Feleségem is igen szerette Lévát életünk lelki és szellemi elevensége miatt. 1937. november 8-án született fiunk, János. Azután meghívtak Garamszentgyörgyre lelkipásztornak, és helyemet 1937. december 16-án el is foglaltam. Konzervatív, erősen (körülbelül 100 éve) egykés Garam parti faluba, templomos, hagyománytisztelő, új dolgokat nem kedvelő gyülekezetbe kerültem. Bibliakört, lánykört és egy kis ifjúsági munkát mégis sikerült elindítani. (Csak azt kezdték egy időben, eleinte sokallani a hívek, hogy a templomban mindig az Úr Jézus Krisztusról is - nem csak Istenről - prédikálnak. Ezt kissé újszerű túlzásnak tartották a tiszteletreméltó elmúlt idők nyomán.) Életünkre azonban már

1938-ban ráfeküdt a második világháború. Az 1938-as tavaszi és őszi mozgósítás zavaros, borús napjai után 1938. november 9-el kissé kisütött a nap, mikor hazatértünk Magyarországba, de aztán nemsokára még zavarosabb és feszültebb lett a helyzet, kitört a II. világháború, ráfeküdt a lelkekre a félelem és a csüggedés, és kezdetét vette a háborús pásztori szolgálat, ahol mindig a vigasztalás és a bíztatás és a csüggedés elleni harc a legfőbb munka. A felvidéki, így a garam- szentgyörgyi nép nem tudja elfelejteni a demokráciát, amiről hiába magyaráznák neki méltóságos és kegyelmes uraink, hogy „átkos” és „elnyomó” volt, jól tudja a nép, hogy ez nem igaz (egészen), és sajnos sokszor zúgolódva kívánkozik vissza Egyiptom húsos fazekai mellé. Azt tartja a nép, hogy minden felülről jövő propaganda csak egy megkorhadt és rothadóban lévő régi, „igazságtalan” rendszer mentegetődzése és fennmaradni akarása. Ebben a légkörben kell harcolnom, mint a többi pásztornak, a hitért és a lelkekért. Közben a falu tovább egykézik, és

is betöltötte. Felesége Kis Rózsa, Kis Tivadar pápai könyvkereskedő leánya volt. 1938. május 24-én 43 éves korában hunyt el. DREL1.1. u. Léva. I. DRELII. 25. a. Esperesi jelentés. 5-6. DPL1938.102.

50 A két világháború közötti szlovákiai református egyház életében fontos szerepet játszott a Kiskoszmályi Mozgalom, melyet 1928-ban Nehézy Károly kisújfalusi lelkipásztor indított. E mozgalom eredményeként Kiskoszmályon (fiókintézményeként Léván és Komáromban is), Beretkén, Munkácson és Nagyszőlősön egy-egy árvaház kezdte meg működését. Ebből a mozgalomból nőtt ki a Béthel Egyesület, majd a Béthel Szövetség, amelyek a lelki megújulás mellett a szociális kérdésekre is nagy hangsúlyt fektettek. Ugyanezt a célt szolgálta az 1935-ban megalakított Kárpátaljai Reformátusok Segítő Egyesülete is. 1931-1938 között Nehézy Károly havonta megjelenő missziós folyóirat kiadására is vállalkozott Hajnal címen. 1938-ban, a visszacsatolás után a lap megszűnt, 1939-1944 között Kiskoszmály néven jelent meg újra. Budapesten kiadtak már egy lapot Hajnal címen, ami 1907-1915, 1922-1944, majd 1945-1948 között jelent meg Fleischer Gyula, Podmaniczky Pál, Csia Sándor és Draskóczy László szerkesztésében, ez a Magyar Evangéliumi Keresztyén Misszió Szövetség és Magyar Református Külmissziói Szövetség lapja volt. KOOL 1995. 305, 325. MOLNÁR 1998. 228.-93-