Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

„spanyolnátha” járványban sok hívünket eltemető lelkész. A forradalom kitörése itt ért, és sok lelki kínt és szenvedést okozott úgy principálisomnak, mint nekem. Mint segédlelkész Tatabányán többször is szolgáltam, és megdöbbenve láttam azt a mély űrt, ami felé rohant a nemzetünk. A munkásmegmozdulások, a földalatti munka a régi rend lebontására számos jelét közvetlenül tapasztalhattam. Ekkor írtam a Dunántúli Protestáns Lapba első ilyen irányú cikkemet: feszüljünk a küzdelemre.1” Most, 25 év múlva is elgondolkozom azon, hogy a kezdő fiatal segédlelkésznek milyen csodálatos meglátást adott az Isten!

A bevonult tanító helyett 6 osztályú iskolában tanítottam 4 hónapon át, aminek később is igen nagy hasznát láttam. Az egyházmegye lelki és anyagi ügyeit volt alkalmam megismerni, és egy csodálatosan gyakorlati érzékű és nagy szervező oldalán nagy tanulságokat nyertem életem drága útravalójaként. A kommün ott köszöntött ránk, és szenvedtük rettenetes lidércnyomását. Nagy meglepetés volt számomra, amikor 1919. május első felében asztalomon esperesem hivatalos levelét találtam, aki Győrből jött haza, és minden előzetes bejelentés és beszélgetés nélkül áthelyezett Győrbe helyettes lelkésznek. Minden kérésem hiábavaló volt, hogy ilyen szörnyű időben miért kell elhagynom meleg családi körüket, ahol beteges, de áldott lelkű nejével sok szeretetettel vettek körül. Május 15-én helyet változtattam, és amint később láttam és megtudtam, az igazi szeretet sugallta ezt a lépést, ami életemben igen fontos állomás lett. Győrben egy, a kommün nyomása alatt megújuló gyülekezetét találtam, amely eltemette lelkipásztorát, és nem egészen szerencsés irányban indult a régi segédlelkész107 vezetése alatt. Ezt vette észre a nyitott szemű esperes, s ehhez az új élet helyes mederbe vezetéséhez gondolta a csekélységem munkáját. Drámai jelenet játszódott le a főgondnok és közöttem, amikor a presbitérium az esperes rendelkezését nem akarta elfogadni. Már hírlapi cikkek jelentek meg, hogy a presbitérium ragaszkodik régi segédlelkészéhez, és a megüresedett lelkészi állást jobb idők beköszöntésével fogja betölteni. Az én megbízatásom az volt: mindenképpen érvényt szerezni az Egyházmegyei Tanács rendelkezésének, és a lelkészválasztást keresztülhajtani. Egyórai beszélgetés után az áldott emlékű Rostetter János főgondnok108 megértette, hogy

107 Berecz József 1891-ben született Miskolcon. Teológiai tanulmányait 1913-1917 között Pápán végezte. Teológus korában aktív munkát végzett betegápolóként, részt vett a betegek lelki gondozásában is. Tevékeny munkása volt az Evangéliumi Keresztyén Diákegyesületnek és a Konfirmált Ifiak Egyesületének is. 1917-től 1919. április 30-ig győri segédlelkész volt. 1926 előtt martonyi lelkipásztorként szolgált, majd 1926. május 2-án a sajókeresztúri gyülekezet választotta meg. Pápai Református Kollégium értesítői. 1913/14.69,78,181.1914/15. 26,32,38,39,133,152.1915/16.68,72,73,74,75, 174,190.1916/17.27,35,113,129. Egyházkerületi Névtár. 1930-32.110.1935.126.1941.151. DPL1926. 94. PATAKY1985.261,317.

108 Rostetter János gyógyszerész 1878. január 28-án született Kolozsváron, apja Rostetter János, anyja Házi Erzsébet volt. 1897-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet Budapesten. 1908-tól a Győrújvárosi Arany Sas Gyógyszertárat működtette. Fontos szerepet játszott a város társadalmi életében: a Győrújvárosi Levente Egyesületnek és a Győrújvárosi Jótékony Polgári Asztaltársaságnak társelnöke, a Győri Önsegélyző Egyesület felügyelőbizottsági tagja, a Győri Olvasóegylet és a Csónakázó Egylet vezetőségi tagja volt. 1911-től a győri gyülekezetben a gondnoki és pénztárosi tisztet töltötte be, 1917-ben főgondnokká választották, amely tisztet 1941-ig töltötte be. 1941. július 9-én-928-