Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

tem Pápára, hol atyám városi rendőr lett. Pápán lakó nagyszüleim ösztönzésére, kik 52 éven keresztül neveltek, és otthont adtak gimnáziumi tanulóknak és papnövendékeknek, szüleim is tanulókat fogadtak lakásukba. E sohasem felejthető, kedves légkör adhatta szüleimnek a biztatást és reménységet, hogy nagyon szerény, havi 50 korona fizetés mellett előbb egy évvel idősebb nővéremet a polgári iskolába, majd 1912. év szeptemberében engem a gimnáziumba beírattak.

1914. augusztus végén atyám katonai szolgálatra vonult be, honnét 1918-ban rokkantán jött haza. Hogy e nehéz négy év alatt továbbtanulhassunk, szünidőben napszámbajártunk nővéremmel.

1921-ben érettségiztem, majd a teológiára írattak be szüleim. Isten segítségével nővérem elvégezte iskoláit, tanítónő lett, most pedig mint tanítónő is a Tolna megyei Madocsa községben három gyermek boldog édesanyja. Teológus éveim alatt a pénztelenség arra kényszerített, hogy a szünidő gondtalan öröme helyett három nyáron is a veszprémi katolikus püspöki erdőben mint favágó keressem meg a téli tüzelőanyagot.

1927. év október 1-én elhagytam szülői hajlékomat, mint helyettes lelkész kerültem Neszmélyre. Öt hónap múlva, 1928. március 27-én Tatára kerültem mint segédlelkész. Innét három hónapi szolgálat után kerültem Szomódra méltóságos Leőke Károly esperes úr mellé segédlelkésznek. Második otthont, igaz szeretetet, nagyon hasznos tanácsokat, megértést és támogatást élveztem három és fél éven keresztül. Tűnő ifjúságom itt kapta meg aranyfényét, mert káplánnak soha jobb sorsa nem lehetett még, mint nekem.

1930 májusában egyhangú meghívással Lábatlanra lelkésznek választottak, s állásomat, a nyugdíjba vonult László János90 örökét 1930. év október hó 1-én elfoglaltam. Még ezen hó 28-án megnősültem, feleségem tatai születésű, Hajnáczky Mária. Házasságunkat a jó Isten két fiúgyermekkel áldotta meg. Sándor fiam született 1932. július 18-án, Károly pedig 1935. év szeptember 14-én. Idősebbik fiam most a pápai gimnázium első osztályos tanulója.

Lelkészi állásom elfoglalásakor gyülekezetem adóssággal küzdő, szórványaival 700 lelket számláló, katolikus tenger közepén, ipartelepekkel körül, sok próbatételnek kitett gyülekezet. Állami iskolák vannak, ahol gyermekeink vallásos nevelése nem lehet a szétszórtság miatt olyan intenzív, mint a felekezeti iskoláinkba járó növendékeinké.

Ifjúsági és leányegyleti munkánk szép eredménnyel bíztatnak, hisszük, hogy törhetetlen ragaszkodásunk hitünkhöz és megrendíthetetlen akaratunk Istenünk segítségével fenntartják magyarságunkat és ősi református gyülekezetünket.

László János 1855-ben született Kocson. Lábatlanban tanító, Tatán, Szomódon segédlelkész, Héregen helyettes, majd Kocson segédlelkész volt. 1883-1930 között szolgált Lábatlanon. Nyugalomba vonult Pákozdra, Levente fiához, aki ott volt lelkész. Felesége Maller Róza volt. 1941. március lián 86 éves korában Pákozdon hunyt el. TREL Kgy. jkv. IV. 384, 412, 425, 443, 450. TtREL I. 8. d. 7. Héreg. 1.1. II. 11. d. 8. Lábatlan. I. II. 22. DPL1941.55. GERECSEI2000. 65.-922-