Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

Férjét Deákiból a győri református egyházközség választotta meg lelkésznek 1894-ben, és itt működött 1907-ben történt haláláig, s azóta Jolán leányom, majd Balázs József nyugalmazott ítélőtáblái bíróhoz történt férjhez menetele óta mindkettőjük háztartásában élek.

HÉREG

Kocsis Sándor lelkész

Egyszerű munkásemberek negyedik gyermekeként születtem e világba Tatán 1911. év február hó 1-én. Mint a család egyedüli fiúgyermekét szüleim - Kocsis József és Szőke Eszter -, valamint két életben lévő nőtestvérem különös szeretettel vettek körül. E kis családi közösségnek egyébként is az istenfélelmen alapuló szeretet volt a táplálója. Ez feledtette a szegénységet, mely osztályrészül jutott, de ez fokozta a munkakészséget és -kedvet a gyermekekért élő szüléinkben. Csak így történhetett meg az, hogy az elemi iskola IV. osztályából beírattak a tatai kegyesrendi gimnáziumba. Mérhetetlen volt a gond, amit érettem magukra vállaltak, s csak a jó Isten volt segítségük és erősségük. A szegény embereknek kijutott nehéz életsors velem is már kis diákkoromban éreztette súlyát. Minden időt és alkalmat a munkára kellett felhasználnom, s erőmhöz képest nagy örömmel tettem, ami reám bízatott. A nyári szünetek fizikai munkával terhelt napjai segítettek a következő év küzdelmeire.

A jó Isten segítségével 1928. évben érettségivel a kezemben válaszúihoz értem. Mindnyájunk óhajtása, hogy továbbtanulva teológus lehessek, csak fájó terv lehetett. Bár sok-sok ígéret és bíztatás szállt felénk, nem volt elég erős az anyagi bázis a magasabb iskoláztatáshoz.

így lettem 1928. október 3-án önkéntes katona a gyalogságnál. Tiszti iskolát Székesfehérváron elvégezve a tatai zászlóaljhoz kerültem, így ismét szüleim körébe. 1930. július végéig éltem katonasorban, s mint karpaszományos őrmester szereltem le. A majdnem két évig tartó katonaélet még inkább megérlelte a vágyat szolgálni tovább, de most már a jó Istennek. A katonai zsoldból összerakosgatott összeg a kezdeti nehézségen átsegített, s így iratkoztam be a teológiára Pápán.

Nehezek voltak és küzdelmesek ezek az esztendők is. A jó Isten nem feledkezett el rólam. A szükség idejében mindig elért hozzám segítsége. Adott jó szíveket mellém, akik szerető támogatásukkal enyhítették a súlyos esztendők terhét. Örök hálával gondolok mindig néhai Nagy Gábor vallástanáromra, később a pápai református gimnázium vallástanárára, ki már kis diákkoromban is e szép és magasztos pálya felé irányította életemet, de akiben a jó Isten erős támaszt is adott mellém.

utazó missziói lelkészként szolgált. 1924-ben választották meg lelkésznek Kiskunhalason. 1940-ben hunyt el 54 éves korában. Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. 1906. szept. közgy. 86.1910. okt. közgy. 16,185.1911. okt. közgy. 154.1912. nov. közgy. 275.1924. nov. közgy. 182. TtREL 1.8. d. 6. Deáki. 5,23. DPL1940.15. BELICZAY1955.232.-913-