Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

S úgy látszik, a jó Isten ide plántált egész szolgálati időmre, amely, íme csak itt, ezzel az évvel már a 44-ik. Természetesen, miután itt felekezeti iskolánk nincsen, és kántortanító sincs, minden voltam egy személyben, nemcsak lelkipásztor, de hitoktató lelkész is. 18 szórvány gondozója, kántor is akárhányszor, főként temetéseken, amik eddig sokszor népesek voltak római katolikus lakostársainktól, akik szívesen és érdeklődve jöttek magyar liturgiás temetéseinkre. Hányán mondták közülük, mennyivel szebb, szívre hatóbb, részvétre indítóbb a mi szertartásunk, mint az övéké, mert itt mindent a saját nyelvükön megértenek, s együtt kisírhatják magukat a gyászolókkal! (Ugyan a legelső református temetést, amely a városi szegényházudvarról volt, az apácák a padlás ablakából kinevették, ahogy ezt nékem idejöttöm után elbeszélte olyan, aki ennek maga is megbotrán- kozó tanúja volt.)

Templomunk maga az egyház által vásárolt beltelkén 1889-ben épült Nagy Sándor adminisztrátor46 idejében. Bizony elég kicsiny, kápolnaszerű, fatornyos (bádogozva) templom. Pár évvel ezelőtt meg is indult a kezdeményezés új, nagyobb és reprezentálóbb templomépítésre. Országos gyűjtésre kérő leveleket bocsátottunk szét, de bizony alig jött úgyszólván 40-50 helyről valami csekély adakozás, s így a jelenlegi 8-9 ezer pengővel a mai, s éppen az építkezésre annyira nehéz viszonyok közt egyelőre nem is gondolhatunk arra, hogy csak anyagvételbe is befektessük, mert mit vehetnénk még csak anyagot is 8-9 ezer pengőért egy templomépítéshez?

Jelenleg azt sem tudjuk, mit csináljunk, tataroztatni is kellene, mert elég omladozó a vakolata, különösen kívül, de erre magára szükséges volna a meglevő pénzünk jó része, és csak a gyülekezetből adakozók is azt hangoztatják, ők azt, amit adtak, nem tatarozásra, hanem építésre, nagyobbításra adták.

1900-ban lett belül festve, ez még csudálatosán, leszámítva a helyi földrengés némi, itt-ott látható nyomait, elég jó állapotban van. És nagyobbításra, sajnos, nincsen is momentán szükség, mert inkább csak a mostani állapotok szerint mindég elég szép számú katonaság tölti meg.

1900-ban az egyház beltelkéhez tartozó arany-előhegyi szőlőföldbe állami segítséggel (Darányi Ignác miniszter idejében) szőlőt ültetett az egyház, s egész a világháborúig (1914-ig) elég jó karban tarthattuk, és termése mint „kálvinista bor” városszerte híres volt. Sajnos, az 1914-es nagy világháború vége felé már

46 Nagy Sándor 1862. március 13-án született Pápán, atyja Nagy István földműves, anyja Kapocsy Mária volt. Elemi, közép- és felsőfokú iskoláit végig Pápán végezte (1873-1881 között a gimnáziumot, 1881-1885 között a teológiát). Étén, Szomódon segéd-, Ácson helyettes lelkész és tanító, Szomódon segédlelkész, 1886-1890 között Esztergomban helyettes lelkész volt. Az 1888-ban Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. Ezután Bokodon és Kocson volt segédlelkész, majd 1892-tól 1904-ig Szomódon szolgált. Felesége Antal Berta, Antal Lajos tatai ügyvéd leánya volt. 1904. április 4-én 42 éves korában hunyt el. DREKK O. 394t. 238. TREL Kgy. jkv. V. 1, 28, 33, 69,115, 129, 191, 215, 226. Az 1943-as országos összeírás során keletkezett helyi jelentésben 1888-1890 között szerepeltetik kocsi segédlelkészként. TtREL I. 8. d. 8. Kocs. II. 3. d. 11. Szomód. I. 4. II. 14. DPL 1904. 307-310. BARSI1943.18. VÁRADY 2001.414.-901-