Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

Utána ebédet adtam a vendégeknek és a presbitériumnak. Délután újra én prédikáltam Mát.5:14-16. alapján.

Gyülekezetemben nagy volt a leromlás. A befolyt egyházi adó a leromlott pénzben csekélység volt. Elődöm31 már régen Kömlődön lakott. A templom kívül - belül lekopva. A lelkészlak régi, penészes épület, melynek padlásán is zöldellt a borostyán és vadszőlő. Teteje beomlással fenyegetett. A tanítói épületek rossz karban, a melléképületek romokban hevertek.

Több gyűlés után sikerült másik lelkészlak építését megszavaztatnom. 1925. május 11-én megkezdtük a régi lelkészlak lebontását. Május 18-án már dolgozott Szabó Mihály építész a kőművesmunkán az előre elkészített terve szerint.

Édesanyám hajlandó volt velem maradni. Otthagyta kényelmes Eszterházy utcai lakását, és Tatáról hozzám, Dadra költözött. Segített is, mert tavasztól őszig semmi fizetést sem kaptam. Csak akkor járt a földhaszonbér. Készpénzfizetés pedig akkor semmi sem volt. Még a lelkészlaképítéshez is hozzájárultam, hogy terhet viselvén jó példát mutassak az áldozatkészségben. Az irodahelyiség két ablakát én vettem meg. 1925. október 11-én alkalmi istentiszteletet tartottunk, és az Ef.2:12. alapján prédikáltam, miután a lelkészlak építése befejezést nyert. Utána a presbitériummal az új lelkészlakra vonulva kértük az Úr áldását a lelké- szi lakásra és annak mindenkori lakóira. Édesanyámmal az új házba beköltöztünk. Az eklézsia szegénysége miatt nem lehetett mindent olyan jól csinálni, mint kellett volna. Szőllősiék felől nagy darabon megmaradtak a régi falak. De akkor ez mégis nagy vállalkozás volt, csak hit által sikerült, és semmi adósságba nem vertük az eklézsiát. Az egyháztagok a bontást maguk végezték, fuvarokat pedig készséggel vállaltak a gazdák díjmentesen. Az építkezési adó is elég jól befolyt.

1928. évben kívül-belül renováltattuk önkéntes adományokból a templomot. Majd felépíttettük a kántortanítói melléképületeket azóta is állandóan ügyelve, hogy az épületek rendben legyenek.

A lelki építést is elkezdettem. Leánykört, ifjúsági összejöveteleket, vallásos estélyeket tartottam. A templomba járók száma gyarapodott. Vasárnap délutáis betöltötte. 1968. július 22-én hunyt el. Pápai Református Kollégium értesítői. 1895/96. 106. 1896/97.188.1897/98. 41, 75.1898/99.100,154.1899/1900. 41, 61,113,124,125,137.1901/02. 44, 68, 129, 130,131,143,145,156.1902/03. 44, 71,150,151,152, 164. 1903/04.173. TREL Kgy. jkv. VI. 157, 160,182. TtREL 1.8. d. 11. Szomód. 1.3,4. ZOVÁNYI1977. 624. SZÖGI 2001.490 (9994. sz.). VÁRADY 2001. 414.

31 Gyalókay Béla Bokodon (Komárom vm.) született 1863. április 11-én, apja Gyalókay József lelkipásztor, anyja Czike Etelka volt. Elemi iskolai tanulmányait Bokodon, középiskoláit Pápán végezte. Ezután Budapesten tanult egy évig jogot, majd 1882-től teológiát. Ezután Nagyigmándon, majd Kocson segédlelkészként szolgált. 1888-ban a Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. Ezután Bokodon segédlelkész-tanítóként, Esztergomban helyettes lelkészként, majd Császáron és Nagysápon segédlelkészként működött. 1894-ben Felsőgelléren lett rendes lelkész. 1900-tól Banán, 1903-1924 között Dadon szolgált. 1924-ben nyugalomba vonult és Kömlődre költözött, ahol 1926-ban elhunyt. Felesége Szemerey Erzsébet volt. DREKK O. 394t. 232. TREL Kgy. jkv. V. 6,33,69,115,191,215,272,303,346. VI. 6. TtREL 1.8. d. 6. Dad. 10. d. 8. Kocs. II. 3. d. 9. Nagyigmánd. I. 3. BARSI 1943. 17. (Az 1943-as országos összeírás során keletkezett helyi jelentés csak 1888-ban szerepelteti kocsi segédlelkészként.) BELICZAY1955.213.-890-