Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye tásomat özvegy édesanyám vezeti. Ittlétem óta a templomot renováltuk, lelkész- és tanítói lakást kijavítottuk 3000 pengő értékben, melyekre a fedezetet úgy teremtettem elő, hogy a katonai szolgálatot teljesítő kántortanítónkat díjtalanul helyettesítettem, és az egyháztól járó tanítói fizetést fenti célra fordítottuk. DAD Mikos Lajos lelkész Születtem: 1895. január hó 28-án Apácaszakállason, Komárom vármegyében. Szüleim: Mikos Lajos és Tóth Jusztina, földműveléssel, majd később hentesüzlettel is foglalkoztak. Édesapám családja régóta szülőfalumban, édesanyámé a szomszédos Ekecsen lakott. Mindketten anyai ágon is csallóköziek. Én voltam a hetedik és legkisebb gyermekük. Három testvérem kicsi korában elhalt. Négyen felnevelődtünk. Kálmán testvérem tatai hentesüzem-tulajdonos volt, míg 1936. II. 3-án meg nem halt. O volt közöttünk a legidősebb. Johanna nővérem Bátorkeszin él, Vendégh Péter özvegye, Krisztina nővérem pedig Both Vince nevű férjével és gyermekeivel Pestszentlőrincen él. Az apácaszakállasi elemi iskola osztályainak elvégzése után szüleim a pápai református gimnáziumba adtak 1907. év szeptemberében. Az első három gimnáziumot Pápán végeztem. Tatán lakó bátyám biztatására azután az akkor már főgimnáziummá alakult tatai piarista gimnáziumba kerültem. Öt évig laktam bátyáméknál. Tanáraim Tatán is szerettek. Az önképzőkörben írásaimmal, szavalataimmal és bírálataimmal állandóan szerepeltem. Az ünnepélyeken úgy az iskolában, mint a református egyház vallásos estélyein szavalataimmal és költeményeimmel működtem közre. A gimnáziumot 1914/15. tanévben végeztem mint benematurus. Utána azonnal beiratkoztam a pápai teológiára, de tanulmányaimat akkor még nem kezdhettem meg, mert 1915 májusában besoroztak, és 15-én be is vonultam a császári királyi 12. gyalogezredhez Komáromba. Három hónapi kiképzés után beosztottak a menetszázadba, és a IV. zászlóaljhoz voltunk irányítva, mely akkor a Doberdón25 küzdött. Az első állásba ott nem kerültünk be, mert zászlóaljunkat a Belgrád elleni hadműveletekbe vezényelték. így kerültünk Ópazovára, honnan a Cigányszigetre26 mentünk az offenzíva megindulásakor. Éjjel pontonokon keltünk át Belgráddal szemben a Dunán. A parton ásott állásainkból a nagy vasúti töltéssel szemben hatoltunk be Belgrádba. Részt vettem az egész szerbiai hadjáratban, nehéz, mocsaras, úttalan vidékeken gyalogolva végig Szerbián, folytonos harcok között. Mitrovicán és Ipeken keveset időzve egy havason gyalogoltunk át a montenegrói Rozsaj községig. Útközben 16 emberünk 26 A Doberdó-fennsík az Adriai-tenger északi medencéjében található Karszt-hegység nyugati nyúlványa. Keletről a Vallone-völgy, délről az Adriai-tenger, nyugatról az Isonzó, északról a Wippach (ma: Vipava) folyó határolja. A fennsík az I. világháború során az osztrák-magyar hadsereg és az olasz haderő között vívott véres csaták színhelye volt. A legnagyobb ilyen összeütközés a VI. isonzói csata részeként 1916 augusztusában megvívott doberdói csata volt, mely során az olaszoknak sikerült áttörni a frontot, és elfoglalni Goriziát (Görz). 26 A Cigány-sziget Belgrád mellett a Száván található két sziget nagyobbika.-886-