Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

ÁCS

Kelemen Béla lelkész

Születtem Tarján, Komárom vármegye 1886. július 2-án. Szüleim neve: Kelemen János és Szmertka Ilona, apám református lelkipásztor volt.1 Az elemi iskola öt osztályát elvégezvén szüleim a pápai református kollégiumba adtak, ahol elvégeztem a gimnáziumot, 1905-ben letettem az érettségi vizsgát, s hajlamomat követve a lelkészi pályát választhattam. A teológiát is Pápán végeztem el,

1909-ben megszereztem a segédlelkészi, majd két év múlva a lelkészi oklevelet, így indultam az életnek neki. Mint segédlelkész működtem Ácson atyám mellett

1909. szeptember 1-től 1913. március 12-ig, ahonnét rendes lelkipásztornak Magyaralmásra (Fejér vármegye) választottak meg. Nagy ambícióval kezdtem kis gyülekezetem lelki gondozását, s megnyugvással tapasztaltam, hogy a lankadást nem ismerő munka idejében meghozta a maga gyümölcseit, mert Isten Igéjét szomjúhozó gyülekezetem tagjai még a legnagyobb munka idején is zsúfolásig megtöltötték templomunkat. Igaz, hogy munkámat nem tekintettem befejezettnek a vasárnapi igehirdetéssel vagy az egyházi hivatalnok kötelességszerű munkájának elvégzésével. Igyekeztem pap lenni az élet minden terén, szóval és példával hirdettem az egész kicsinyeknek és nagyoknak, igyekeztem követni a jó pásztort, aki utánamegy az elveszett juhnak, hogy azt visszanyerhesse. Úgy érzem, Magyaralmáson eltöltött időm volt életemnek legboldogabb időszaka. De a csendes munka éveit csakhamar megzavarta a háború vérzivatara. 1914. augusztus 1-én az északi harctérre hívott a haza hívó szava. A 12-ik hadosztályhoz kaptam beosztást, s a 60, 65 és 5-ös ezredeknél harcoló református katonák lelki gondozása bízatott reám. Kilenc hónapot töltöttem az északi harctéren, bátorítva sokszor csüggedő katonáinkat, s kérve az egek Urát, adjon erőt küzdő véreinknek, tegye karjaikat erősekké a fegyverek hordozására, lobogóinkat vezesse fényes győzelemre, kötözze be a sebesültek sérelmeket szenvedett testrészeit, s a hősi halottakkal láttassa meg a léleknek a mennyország dicsőségében való örök győzelmét. Az északi harctéren szerzett súlyos járványos betegségemből való felgyógyulásom után Mikuliecinben,2 a járványkórháznál teljesítettem még 6 hónapig mint tábori lelkész szolgálatot, s 1916. március 16-án a szolgálattól végleges felmentést nyertem. Hűséges szolgálatomért a II. osztályú lelkészi érdemkeresztes kitüntetést nyertem el.

1 Kelemen János 1845-ben született Pátkán (Fejér vm.). Tanulmányait Pápán végezte. Ácson volt rektor, majd Kocson, Szőnyön segéd-, azt követően Mocsán és Kisigmándon helyettes lelkész. 1873- ban szentelték lelkésszé, az egyházkerület anyakönyvébe nem írta be életrajzát. 1874-től Kisigmándon, 1877-től Tarjánban, 1887-től Kömlődön, 1896-tól Ácson szolgált. 1916-ban nyugalomba vonult. 1926. március 14-én hunyt el 80 éves korában. TREL Kgy. jkv. III. 443. IV. 52, 73, 80. Ácsi REII. sz. akv. I. sz. isk. jkv. TtREL I. 8. d. 6. Ács. I. 2. II. 4. IV. 2-3. d. 7. Héreg 1.1. II. 8. d. 8. Kisigmánd. I. 2. II. 6. Kömlőd. 1,19. d. 11. Tarján. 1.1. II. 12. VÁRADY 2001.389. KRÁNITZ 2012.21. DPL1926.55.

2 Alighanem Mikulicsin, ma Mmkyjtoumh, Ivano-frankivszki terület, Ukrajna.-864-