Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye A középiskolát Somogycsurgón végezte jeles eredménnyel. Stipendiumot élvezett. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte 1924-ben. Egy évig mint exmittált segédlelkész és állami hitoktató működött Budafokon s környékén: Nagytétény, Kistétény, Kelenvölgy, Baross Telep, Albertfalva iskoláiban, s szép eredményt ért el a zsoltárok tanítása terén is, ami akkor jelentősnek látszott a baptisták énektanítása miatt, amivel odacsalogatták a gyermekeket magukhoz. (A kerületi közgyűlésen meg is emlékeztek e szép munkáról.) Egy évig Okécskén segédlelkész, s az újkécskei polgári iskolában hitoktató. A tolnai Dunaszentgyörgyön két évig esperesi segédlelkész néhai Kátai Endre esperes, magyar királyi kormányfőtanácsos456 mellett, és átmenetileg a Tolna megyei Kajdacson s Tengődön helyettes lelkész volt. Hívták Tengődre is lelki- pásztornak, de ő a szülőföldje, Nemesdéd, Somogy vármegye melletti Böhönye megválasztását (egyhangú) fogadta el. Ott szolgált 1928. április 15-től 1942. november 1-ig. A világháborúban részt vett mint tisztjelölt, később emléklapos lelkész, tartalékos tábori lelkész lett. Böhönyei szolgálata idejére esik a templomunk 7000 pengőn renoválása, villámhárítóval (9 ágú sodrony, 3 ágú platinacsillag), csatornázattal ellátása. Új kerítések (drót) s járdázások parókián, tanítói lakásnál és a templom körül. A presbitérium hiteles nyilatkozata szerint felvirágoztatta a hitéletet belmissziói tevékenységével, munkásságával. Illetékes tényezők komoly írásbeli nyilatkozata igazolja, hogy Böhönye nagyközség nagy fejlődésében igen jelentékeny szerepe volt. Az elődje alatt (Bélaváry Ferenc)457 unitárius vallásra tért 120 református visszatért 25-30 lélek kivételével (díjlapi ügy miatt tértek át), Varasdy Imre mindezekkel három csoportban eklézsiát követtetett, fogadalmat tétetett, amit kell Krisztus egyházában a „disciplina morum” gyakorlására s Istennek nagyobb dicsőségére. Szerepelt konferenciákon igehirdetéssel, előadásokkal. Irodalmi és kulturális előadásokon, összejöveteleken is többször. Kátay Endre 1853-ban született. 1885-től Budapesten tanító-káplán, 1886-tól Gárdonyban segédlelkész volt. 1887-ben került Dunaszentgyörgyre helyettes lelkésznek, ahol rendes lelkésszé választották. Az 1888-ban tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1930-ig szolgált Dunaszentgyörgyön. 1906-1929 között a tolnai egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. 1930-ban nyugalomba vonult, Szekszárdon élt. 1932-ben hunyt el. Dunamelléki református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. 1885. jún. közgy. 126. 1886. máj. közgy. 118. 1887. jún. közgy. 77. 1888. máj. közgy. 17. Egyetemes Névtár. 1911. II. 39 (Kótai Endre!). 1912.17, 54, 55, 56.1913-1915.14,15, 40, 41, 47.1930-32.42,50. SEBESTYÉN 1928.186. ZOVÁNYI1977. 647. CSURGÓ-KISS 2003.113. 457 Bélaváry Ferenc 1858. január 8-án született Somogyhatvanban (Somogy vm.), apja Bélaváry István lelkész, anyja Szekeres Julianna volt. Középiskolai tanulmányait Csurgón, Sopronban, majd Pápán végezte, ahol érettségi vizsgát is tett. Teológiát Debrecenben és Budapesten tanult, majd Svájcban a baseli és zürichi egyetemen is eltöltött egy évet. Hazatérése után segédlelkész volt Hedre- helyen, Alsósegesden. 1884-1887 között Kaposváron adminisztrátori szolgálatot látott el. 1887-ben a Révkomáromban tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1886-1888 között Gigén segédlelkósz, majd 1890-1928-ig Böhönyén megválasztott lelkész volt. 1928-ban visszavonult, Kaposváron élt haláláig, 1942-ig. DREL 1.1. u. Böhönye. 7. Gige. 58. Kaposvár. 1. DREL II. 138. a. 1942. Esperesi jelentés. 8. DREKK O. 394t. 229. SZABÓ 1929. 76 (1927-ig volt Böhönyén lelkész!), 418. BECK 1935.16.-856-
