Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye vonultam a 44-ik közös gyalogezredhez Reichenbergbe. Onnan május havában tanulmányi szabadságot kaptam, és a VII-VIII. osztályról levizsgáztam, majd jú­nius havában érettségi vizsgát tettem. A világháború végén, 1918. december ha­vában leszereltem, és 1919-ben a magyar királyi postához mentem azzal a szán­dékkal, hogy postatiszt leszek. Azonban ember tervez, Isten végez. Nagy Lajos lábodi lelkész esperes indítására odahagytam a postát, és 1920-ban beiratkoztam a Pápai Teológiai Akadémiára, amelyet - a katonai kedvezményt igénybe véve - az 1920/21. és az 1921/22. iskolai évben elvégeztem. Segédlelkészi vizsgát tettem 1922. szeptember 7-én. Az esperes Pettendre küldött segédlelkésznek. Itt mű­ködtem 1922-1927-ig. Lelkészi vizsgát 1924. szeptember 3-án tettem Pápán. Az 1926-ik esztendőben lelkésszé választott a kisdobszai gyülekezet, állásomat ott 1937. március 13-án foglaltam el. Az 1926. esztendőben nősültem, feleségül vet­tem Ecsy Pál pettendi lelkész leányát, Ecsy Margitot. A kisdobszai gyülekezetben 3 évig munkálkodtam. A gyülekezet lelkigondo­zása mellett két évig az elemi iskolában is tanítottam, ugyanis tanítónk elment, s a tanulók kevés létszámára való hivatkozással a kultuszminisztérium az iskolát beszüntette, illetve ha a gyülekezet fönntartja, tanfolyammá nyilvánítja, és a nö­vendékek a tanfelügyelő jelenlétében tartoznak minden iskolaév végén vizsgázni. A gyülekezet az iskoláját nem akarta feladni, így a lelkész a tanítói helyi javada­lom élvezése mellett tanított. Ugyanakkor Szigetvár gondozólelkésze is voltam, és a szigetváti állami polgári fiú-leány, elemi és községi iparostanonc iskolákban a hitoktatást is végeztem heti 10 órában. A munka sok volt, de Isten adott erőt az elvégzésére. Amikor a szigetvári fiókegyház 1927-ben anyaegyházzá alakult, és 1929-ben a lelkészi fizetéskiegészítő államsegélyt is elnyerte, egyhangú meghí­vással első lelkészül megválasztatott. Soká töprengtem, hogy elfogadjam-e a meghívást. Sok munka, nagy felelősség, előrelátás és tapintat, mindenekfölött nagy és erős hit. Igen kicsinek éreztem magam és gyengének ilyen nagy küzde­lemre, mint amely egy gyülekezet első lelkészére vár. Végre mégis úgy döntöttem, elfogadom a meghívást. 1930. február 23-án iktatott be Izsák Aladár somogyjádi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró az esperes megbízásából. Templom nem lévén, az isteni tiszteleteket a polgári fiúiskola rajztermében tartottuk. Kántor sem lé­vén a kántori teendőket is magam láttam el. A legfontosabb teendő a templom­építés volt. Somogy és Baranya gyülekezeteibe mentem ki vasárnapról vasárnap­ra prédikálni, és utána gyűjteni az ottani lelkész és gondnok közreműködésével, s egy-egy szigetvári presbiter kíséretében. A gyülekezetemben ilyenkor mindig reggel 8 órakor tartottam meg az isten­tiszteletet. Fáradságos munka volt, de megérte, mert az itthoni felajánlásokkal és a gyűjtéssel egy év alatt olyan összeg állt rendelkezésre, hogy 1931-ben megkezd­hettük a templomépítést, és azt Isten segítségével 1933-ban be is fejeztük. Azóta a templom vasárnapról vasárnapra tele van imádkozó és Isten Igéjére szomjúho- zó hívekkel. A hitéletre fényt vet, hogy ebben a 450 lelket számláló gyülekezetben az évi perselypénz 1300-1400 pengő. Egyik atyánkfia minden vagyonát az egy­-854-

Next

/
Oldalképek
Tartalom