Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

Ezen politikai szereplése azonban végzetessé és vészt hozóvá lön rá nézve. Nemcsak azért, mert anyagi körülményeinek romlását okozta, hanem főképpen azért, mert az a folytonos zaklatás,433 melynek alsóbbrendű ügyes-bajos pártfelei részéről képviselő korában és még ezután is ki volt téve, akár Budapesten, akár itthon tartózkodott, valamint az a sokféle bosszantás, méltatlan megtámadás és igaztalan eljárás, mely 2-ik jelöltsége alkalmából és után innen és túl érte, őt folytonos izgatottságban tartotta. Ez az örökös izgatottság azután a különben erőteljes test vaserejű idegrendszerét teljesen feldúlva, az önuralmat is megsemmisítve, az élet delén lévő férfit kora sírba fektette 1889. február 11-én.”

Ez életrajzi adatait én a boldogult halála után 15 év múlva családja és egyházam közötti viszony vázolási viszony vonásainak megörökítésével egészítem ki. (!)

Utóda lett néhai Barla Szabó Józsefnek a visontai lelkészségben Horváth József, az előbbinek sógora, Barla Szabó Julianna férje. Horváth egyhangú megválasztásában tényleg népemnek a család, az özvegy és a kiskorú neveletlen árvák iránti ragaszkodása nyilatkozott meg, közönségem nevezetesen úgy gondolkozott, hogy a gyermektelen Horváth családban, különösen az aranyszívű nagyné- nében az árvák támaszt, pártfogót nyernek. Az isteni erőnek kifürkészhetetlen intézkedése azonban az 1889. év december 17-én, mikor már Visontán letelepedtek, elszólította Barla Szabó Juliannát férje mellől, az árva család köréből. Halála nagy csapás volt a gyámoltalan családra.

Horváth József a maga házánál, a visontai parókhián tartotta a családot. A fiúgyermekek különben is mint tanulók önerejükre támaszkodva végezték iskolai tanulmányaikat.

Lelkészi pályáját a debreceni evangélium szerint reformált teológián elvégezvén a boldogult legidősebb fia: Jenő, ez év őszén hazajött Horváth József mellé káplánnak. Két évig működött Horváth mellett. Az 1894. év nyarán őt az alföldi, kisújszállási evangélium szerint reformált egyház főgimnáziuma vallástanári tanszékére választotta meg tanárnak, s ez év szeptember hava óta e hivatalban működik, Kisújszálláson családot alapítván.

Elődöm többi életben lévő gyermekei: Imre, mezőhegyesi magyar királyi ál- lambirtoki tanító; Irma, kisújszállási tanítónő; József, orvosnövendék, jelenleg Bókay Árpád egyetemi tanár434 gyógyszertani intézetének gyakornoka; Margit, tanítóképezdei tanuló. Elhaltak: Endre, volt tatai tanító435 és Ilona, 16 éves leány.

433 A szövegben hibásan: zaklatásai.

434 Bókay Árpád 1856. augusztus 15-én született dr. Bókay Jánosnak, a Stefánia Gyermekkórház alapító igazgatójának fiaként. 1879-ben avatták orvosdoktorrá, tanársegéd lett a gyógyszertani és általános kórtani tanszéken. Az Orvosi Műszótár munkatársa, az Orvosi Hetilap helyettes szerkesztője és az Orvosi Szemle társszerkesztője volt. 1883-ban Kolozsvárott az általános kórtan és gyógyszertan, 1890-1919 között a budapesti egyetemen a gyógyszertan tanáraként és a Gyógyszertani Intézet vezetőjeként tevékenykedett. 1919-ben halt meg. MARKÓ 2001-2007.1. 817-818. KAPRONCZAY-VIZI 2000.155. KAPRONCZAY 2004.48-49.

435 Barla Szabó Endre 1898-ban mint gyomai segédtanító felvételét kérte a belső-somogyi egyházmegyébe. Tatára nevezték ki III. tanítónak. 1898-1899 között tanított Tatán. DREL II. 70. a. 1899. júl. közgy. 15. DREL II. 138. a. 1898. júl. közgy. 41. DPL1898.536.-846-