Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye tői sugárzó óriási szeretete egyszerre megváltoztatta az akadémia levegőjét. Minden papnövendék szerette őt, és viszont: minden növendéket ő is atyailag szeretett. Sajnos, hogy csak egy évig volt közöttünk, tőlünk elment konventi első titkárnak. Amilyen rajongó szeretettel csüngtünk rajta, olyan mélységes fájda­lommal megsiratta minden nemesen gondolkodó növendéke. Ezután minden tö­rekvésem az volt, minél előbb lezárni indexemet, megszerezni az első lelkészké­pesítő oklevelet, és kimenni a gyülekezetekbe, hirdetni a Jézus Krisztus üdvözítő tudományát. Ez az idő <az> 1922. évben adódott meg az én számomra, miután 12053 korona konviktusi adósságomat az utolsó lévai legációm gyümölcséből le­fizettem a köztartáson, mehettem első lelkészképesítő vizsgára. E képesítésnek elnyerése után Kadarkúton lettem először segédlelkész 1922. október-december 15-ig. Innét Ötvöskónyiba helyezett az akkori esperes,407 itt voltam 1922. decem­ber 16-1924. év január 30-ig. Ötvöskónyiból Alsókba rendeltettem 1924. január 31-től 1926. február 2-ig, majd 1926. február 3-tól 1927. március 2-ig Kisdobszán adminisztrátor-lelkészkedtem, innét Szennába kerültem segédlelkésznek, s itt 1927. március 3-tól 1929. január 30-ig <szolgáltam>. Innét egyhangú meghívással jelenlegi állomáshelyemre jöttem, és itt működöm azóta rendes lelkészi minő­ségben. Somogycsurgón 1932. május 18-án kötöttem házasságot, feleségül vettem Zábori Záborszky Idát, a volt porrogszentkirályi igazgatótanító408 leányát, ki, mi­vel szülei ágostai hitvallású evangélikus vallásúak voltak, házasságkötésünk előtt református vallásra tért át. Eddig öt gyermekünk van: Emília, Dániel Károly, Kornélia, Gabriella és Kocsárd Elemér. Az 1940. év július hó 4-én ismételten behívtak katonai szolgálattételre, és mi­vel 1938. évben átminősítettek emléklapos tábori lelkésznek, tábori lelkészi mi­nőségben vonultam be, és Pécsett teljesítettem hadiszolgálatot egészen ez év au­gusztus 31-ig, legutoljára pedig folyó év március 15-én Sas-os behívóval409 a 10. honvéd helyőrségi hadikórházba Budapestre, de még aznap le is szereltek. Amióta itteni állomáshelyemen működésemet megkezdettem, minden esz­tendőben végeztettem renoválásokat hol egyik vagy másik egyházi épületen. Új sertésólat állítottunk be a lelkipásztor- és kántorlakáshoz, új orgonát és új kart a templom nyugati részében, most pedig emeletet szeretnénk felépíteni az iskolák és tanítói lakás fölé, mihez az egyház 12 ezer pengős hozzájárulással és az állam­tól körülbelül 20 ezer pengő hozzájárulás kívántatnék. Ha ez az épületünk az Úr segítségével és a mi elgondolásaink szerint megvalósulhatna, akkor úgy a tanító­ink, mint iskolás gyermekeink, de a gyülekezeti termünk kérdése is véglegesen megoldódnék. 1901-1924 között Nagy Lajos lábodi lelkész volt a belső-somogyi egyházmegye esperese. ZOVÁNYI1977.65. 408 Záborszky Kálmán evangélikus tanító 1893-tól 1927-ig szolgált Porrogszentkirályon. KEVEHÁZI2011.403. 409 A SAS-behívó névre szóló katonai behívóparancs volt Magyarországon a II. világháború ide­jén. Nevét a parancson feltüntetett nagybetűs „SAS” feliratról kapta, mely a „Sürgős, Azonnal Siess” vagy a „Sürgős, Azonnali, Soronkívüli” kifejezések rövidítése volt.-836-

Next

/
Oldalképek
Tartalom