Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye Özvegy Béna Sándorné férjhez ment 1885-ben Nemeskén. Férje, Béna Sán­dor református lelkész végig Márfán volt állásban. Házasságukból 4 (négy) gyermek született: Erzsébet, aki meghalt 10 éves korában; Ilona, férjezett Baudiss Ivánná; Sán­dor, Szentmiklóson tanító;* 401 László, Tabon szolgabíró. Bóna Sándor márfai lel­kész meghalt Márfán mint aktív lelkész. Ott is van eltemetve. Jegyezte Baudis Ivánná úrasszony. (Vegyesházasok lévén csak fiuk született: Kázmér és Tibor; férj Baudiss Iván római katolikus, előbb szabási, most kutasi körjegyző.) SOMOGYSZOB Nagy József lelkész Születtem Patakfalván, Udvarhely megyében, 1879. március 19-én, szüleim, Nagy Márton és Czerják H. Anna református földmívesek voltak, édesapám el­szegényedett nemesi család sarja„Arvafalvi” előnéwel, de nem használta. 64 év távlatából nézve életemet, mint gyújtózsinóron végigfutó tűz, úgy vonul azon végig Patakfalvától az Amerikai Egyesült Allamok-beli Harrisburgig az is­teni szikrának hívő szülőktől ihletett s néhai Maksay Áron lelkipásztorom402 és Balázs Sámuel tanítóm403 nevelő példájuk <által> lángra lobbantott, Pál apostol szerint ama csontokba rekesztett „pásztori tűz”,404 mely által 17 évig égettem magamat kevéstagú társegyházaim, világháborúban szenvedő hazám s nagyszá­mú családom, hiszem, Istennek tetsző oltárán. Elemi iskoláimat teljesen elvégezve szülőfalumban, ott is konfirmáltak, azu­tán mentem a székelyudvarhelyi Református Kollégiumba, ahol VII gimnáziumi osztályt végeztem, onnan, mivel nem kaptam általános „jó” tanjegyet, átmentem a Római Katolikus Főgimnáziumba, ahol 1901. évben érettségiztem elégséges eredménnyel. Érettségi után 3 évig jogot hallgattam, innen mentem 1904-ben Sárospatakra teológiára, innen 1905-ben a pápai teológiára a Il-od évre. Pápán 1908-ban első, 1910-ben második lelkészképesítő vizsgát tettem, mindkettőt „jó” eredménnyel. Már IV-edéves koromban exmittáltattak (1908. április 30.) Ne- meske-Kistamási társegyházba káplánnak, innen 1909. április 22-én Somogy­1842/43. 13. 1844/45. 14. 1845/46. 75. 1846/47. 75. 1847/48. 76. 1848/49. 14. DREKK O. 394t. 53. TtREL I. 8. d. 6. Bolhás. II. 16. Csurgó. 100,107. d. 7. Kaposszentbenedek. 8, 9. d. 8. Lábod. II. 23. d. 10. Rinyakovácsi. II. 8. Somogy-Kutas. 13. d. 11. Szabás. 1. TÓTH 1833. 21, 22. HÉJAS 1895. 90,116,170. SZABÓ 1929.320. BECK 1935. 41. BÓDI 1943a. 123,134,140,151. BÓDI 1943b. 149,152. SZÖGI 2001. 236 (3908. sz.). 401 Bóna Sándor az 1930-as évek elejétől tanított Szigetszentmiklóson. Egyházkerületi Névtár. 1930-32.40.1935.51.1941.61. 402 Maksay Áron 1804-ben született. 1836-1886 között lelkészkedett Patakfalván. Felesége Tele­ki Polixéna volt. 1890. október 4-én hunyt el 86 éves korában. TtREL 1.8. d. 14. Patakfalva. 4. 403 Balázs Sámuel 1886-ban Patakfalván tanított. Egyetemes Névtár. 1886.444-445. 404 Jer 20,9. Ezt az Igét tévesen tulajdonítja Pál apostolnak. Talán lKor 9,16-ra gondolt: „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”-832-

Next

/
Oldalképek
Tartalom