Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye Legeltetési Társulathoz fordultam segélyért. Ismét nagy harc következett, de nem engedtem. Először évi 8 űrméter tűzifát szerzett meg a Társulat, majd ké­sőbb többszöri közbelépésemre a mindenkori vadászbérlet felét is átengedték egyházfenntartási segély címén, ami jelenleg évi 281 pengőt jelent. így különböző címeken, hozzávéve a fentiekhez a politikai községnek a tanítói fizetéshez való 48 pengős hozzájárulását is pontosan évi 852 pengő segélyben részesül egyhá­zam. Nem sok. De ha számításba vesszük, hogy a zsinati törvény alapján kivetett 10%-os vagyon és személyi adó alig éri el az 500 pengőt, ez a 852 pengő mégis csak komoly, jelentős segítség a kis gyülekezetnek. Mindezért pedig az örökkéva­ló Istené a dicsőség, ki gyarló szolgájának adott erőt és kitartást a fentiek megva­lósítására. A keresztülvitelért folytatott kemény küzdelemben kapott sok méltat­lan bántalom akárhányszor már-már kedvemet szegte, de egy isteni sugallat, mint valami „kegyes ösztön”, nem hagyott nyugtot, újabb és újabb harcra kény- szerített kis egyházam javára és a nagy Isten dicsőségére. Családi életem a lehető legszerencsétlenebb volt. Első feleségemtől: Máté El­la, néhai Máté Lajos somogyvisontai lelkész és Paál Irma leányától 11 évi házas­ság után, mivel már nem remélhettem az együttélésből gyermekáldást, elváltam. Második feleségem: Szakrásy Margit, Szakrásy Jenő MÁV állomásvezető és Schmidt Mária leánya, nem tudott papné lenni, és egyáltalán nem értett meg, így 4 évi házasság után újból el kellett válnom. Erről sokat lehetne írni, de csak any- nyit, hogy a bíróságok a bizonyítékok alapján Szakrásy Margit hibájából bontot­ták fel a házasságot. Szakrásy Margittól egy leánygyermekem maradt (egy fiú meghalt), ki a pápai református nőnevelőben tanul. Itt említem meg, hogy Máté Ella Basaion, Szakrásy Margit pedig Kadarkúton lakik, mindkettő özvegy édes­anyjánál, a saját házában. Mivel leküzdhetetlen vágyat éreztem a gyermek után, harmadszor is nekivágtam a házasságnak. Feleségül vettem Jezerniczky Jolánt, Jezerniczky Lajos nyugalmazott református tanító346 és Jóba Ilona leányát, aki alig 11 havi házasság után gyermekszülésben meghalt. Itt maradtam egy ártatlan kis leánygyermekkel, akit gondozni nem tudtam, akinek anya kellett, így bele­kényszerültem negyedszer is a házasságba. Házasságot kötöttem Huba Irénnel, Huba János budapesti háztulajdonos és Takács Rozália leányával, aki kisleá­nyom gondos, szerető édesanyja, nekem pedig hűséges, jó feleségem. Irodalmi munkásságot nem folytattam. Mindössze egy-két cikkem jelent meg a Dunántúli Protestáns Lapban. Ezek közül kettő „Protestáns politikai napisaj­tót!”, egy az új nyugdíjtörvényről és egy „Időszerű kérdések - megoldandó prob­lémák” címmel jelent meg. Ezen kívül írtam két ízben a Lelkészegyesületbe is. Az egyiket ezelőtt 13-14 évvel, a másikat talán 4 évvel ezelőtt „Nyílt levél Imrédy Béla miniszterelnök úrhoz” címmel. Mindkettőben a református egyházak és a református papság állami támogatásának elégtelenségét tettem szóvá. De az egy­346 Jezernicky Lajos 1897-től 1902-ig Magyaratádon, majd 1903-1904 és 1905-1919 között Fok- szabadin tanított. 1919-ben a kommün alatti cselekedeteiért felmentették az állásából. DREL 1.1. u. Balatonszabadi. I. 14. III. 10. Egyházkerületi Névtár. 1898. 28. 1899. 32. 1900. 31.1901. 37.1902. 37. 1904. 50.1906. 51.1907. 65.1908.136-137.1909.102-103.1910.106-107. Egyetemes Névtár. 1911. II. 51.1912.106.1913-15.74. SZABÓ 1929.399.-814-

Next

/
Oldalképek
Tartalom