Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

3. István. Született 1925. február 8-án, megkeresztelte Szabó József rinya- kováesi református lelkész március 8-án. Keresztszülei az előbbi Istvánéi. V. elemi iskolai osztály Nagykorpádon való elvégzése után Csurgón IV gimnáziumot, aztán folyó év június hónapban Bácsalmáson már mezőgazdasági középiskola III. osztályát végezte el. Gazdasági pályán helyezkedik el.

Kitűzött lelkipásztori célom gyülekezetem tagjainak és egyetemének lelki, szellemi, testi és anyagi fejlesztése és tisztasága. E cél érdekében minden megengedhető módszert és eszközt felhasználok. Sajnos folyton vannak ellenálló ellenzéki külső és belső erők, melyek miatt a kitűzött cél elérését maga a sáfár nemigen szemlélheti.

Egyházközségemben belmissziói munkák: család- és beteglátogatás, télen vallásos estélyek, fiú és leány református keresztyén ifjúsági egyesületi munka, vasárnapi iskola. Felnőttek bibliakörét - ezek idegenkedése miatt - megalakítani nem lehet. Volt már több evangelizációs gyülekezeti, ifjúsági nap és presbiteri konferencia szolgálatom eddigi ideje alatt. Gyakran tartunk szeretetvendégséget és műsoros, vallásos ünnepélyeket. Házasságra lépők és konfirmandusok teljes bibliát kapnak <az> egyháztól. Ma 410 úrvacsorázó lelket számláló gyülekezetem mintegy 60-70%-ban templomlátogató és úrvacsorával élő.

1925-ben az első világháborúba elvitt harangok helyett közaratással és gabonakivetéssel - akkor - százmillió koronáért két új (305 és 560 kilogrammos) nagy harangot négy harangra alkalmas vasállvánnyal szereztünk be a toronyba.

1926-1932 között - több részletben - sikerült az összes melléképületeket átjavíttatni, úgy a lelkész-, mint a tanítólakot újra padlóztatni, a falakat szigeteltetni és újra festetni, a szobákat részben stukatúroztatni, a lakásokat tehát jórészt korszerűsíteni, valamint mosókonyhákat - külön fedél alatt - építtetni, a konyhakerteket a régi, földbe állított, rossz fakarók helyett betoncölöpökre feszített, mintegy 350 méter hosszúságban való, 180 centiméter magas drótkerítéssel körülvenni. A sertésólak is új betonkerítést kaptak.

1936-ban pedig a templom és a torony az épületek kerítéseivel együtt, valamint az utcai járda nyert teljes megújítást, generális javítást - mintegy 12000 pengő értékben.

Templom ekkor belül újra festettetett, kívül javíttatott a toronnyal együtt, és kimeszeltetett. A templomi padok, úrasztala és a mózesszék átépíttettek, flóderoztattak, keresztelőkút és új ingaajtók állíttattak. A templom eternit palát, csatornát és villámhárítót, a torony új fa-, deszka- és bádogfedést nyert régi, szép labdás alakja szerint. A templomban a petróleum gázlámpa mellett kellemes meleget szolgáltató - és télen használt - kályha áll. A régi, düledező téglakerítések helyett új, ízléses, egyben tartós cementbeton kerítés és téglából új járda építtetett. Az egyházi épületek előtt levő három cementhíd is 1930 körül állíttattatott. A jó Istené a hála és a dicsőség, hogy mindez a sok nehézség ellenére is sikerült, és 1936. november 15-én a nagy templomszentelést megtarthattuk.

A község társadalmi és szociális életében is, mint az egyházában, mindig részt veszek és vettem. Nagyrészt közreműködésemnek is eredménye a lábod-kutasi, 1928-ban épült kövesút, és még inkább a néhány évvel azelőtt Szabás községbe-797-