Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

Siómarosról Mezőcsokonyára 1942. IV. 9-én költöztem a kiskorú árvák kegyeleti ideje miatt 1943. III. 13-ig helyettes lelkészi minőségben. 1943. III. 14-én történt beiktatásomtól kezdve a mai napig rendes lelkipásztorként működöm Mezőcsokonyán. Papszentelésem 1943. október 12-én volt Pápán, mely alkalommal felszenteltek közül alulírott hirdettem az Igét.

Cikkeim és beszédeim jelentek meg a Dunántúli Protestáns Lapban, prédikációim a Református Igehirdetőben.

1943. III. 21-én vettem feleségül Mohácson Lerch Klárát, Lerch Ferenc és Alrutz Erzsébet mohácsi földbirtokos család leányát. Feleségem Mohácson született 1919. december 15-én. 1944. március 17-én Isten egy kis leánykával ajándékozott meg bennünket, ki édesanyja után a Klára nevet kapta.

Kelt: Mezőcsokonya, 1944. augusztus 28.

Varga István református lelkipásztor NAGYATÁD

Kenéz Sándor helyettes lelkész

Dab községben (Pest megye) születtem 1910. december 29-én. Középiskola I- VI. osztályát a kunszentmiklósi református gimnáziumban, VII-VIII. osztályát a pápai kollégiumban végeztem. Különös, hogy az Alföld reformátusabb jellegű vidékén az úgynevezett nagypapok lelkipásztorkodása egyáltalán nem vonzott a lelkészi pálya felé. El is döntöttem, hogy tanári pályát választok.

A pápai kollégiumban, de különösen a Dunántúllal való megismerkedésem után az itteni kisebbségi református magyar sors megismerése után egyre ellenállhatatlanabb erővel kezdtem azonban vonzódni a lelkészi pálya után, és egyre jobban vágytam, hogy dunántúli kis, küzdő gyülekezet lelkipásztora legyek. Teológiai tanulmányaimat is Pápán végeztem. S ezek után egy évre Skóciába mentem ösztöndíjjal, s ott a St. Andrews-i és Edinburgh-i egyetemeken folytattam tanulmányaimat.

Hazajőve 1935 nyarán állás nélkül maradtam. Nagy próba és kísértés volt ez számomra. De eltöltött az a tudat, hogy minél több lesz a próba életemben, annál könnyebb lesz lelkészi szolgálatomat majd végeznem. Egy másik állásnélküli társammal egyik, bennünket atyai szeretettel gondozó professzorunk jóvoltából munkát kaptunk a főiskolai nagy könyvtárban csekély fizetésért, hogy ne kelljen segédlelkészi oklevéllel otthon, szüléinkkel tartatni magunkat.

1935. szeptember 1-én Csöglére rendelt püspök úr segédlelkésznek. Itt egy hónapig voltam segédlelkész. Október 1-től az éppen akkor elhalt lelkész helyett259 mint helyettes lelkész végeztem szolgálatot december 31-ig. Innen püspök úr 1936. január 1-re Csurgóra rendelt a gimnáziumhoz intézeti segédlelkésznek. Nagy nevelő erővel bírt számomra az itteni szolgálat. Nem végeztem hitoktatást, csak az ifjúság lelkigondozása volt a feladatom.

2591914-1935 között Rápolthy László lelkipásztor szolgált Csöglén. TÓTH 1927.25.-771-