Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye zott, így akart megkapaszkodni az ősi földben, amelyért a világháborúban a sú­lyos rokkantsággal áldozott, míg 1926-ban az oláhok családjával együtt kiutasí­tották. így került Csurgóra. Idejövetelem alkalmával a gyülekezetei igen zilált lelki és anyagi körülmé­nyek között találtam. 76 éves elődömZjZ rendre azt hajtogatta - aki egyébként ál­dott, jó ember volt -, hogy a feladatok nem az ő öreg vállaira valók már, majd jön egy fiatalember, aki elvégzi jó szívvel helyette is a kor kívánta feladatokat. Nagy baj volt az, hogy a választás teljesen felforgatta a gyülekezet békéjét. A választás 1936. májusában indult meg, és csak október 26-án ért végére. Három választási párt volt, mindegyik külön jelölttel rendelkezett. A változatos és fortélyos harcok kibuktatták mind a három segédlelkész, majd lelkész testvéremet, s engem kül­dött ide a Gondviselés mint pártnélkülit. A választás eredményével látszólag megszületett a békesség és nyugalom. Ezzel szemben az ellentétes erők a föld alá húzódtak, s két esztendő múlva újból megmutatkoztak, s ez idő szerint is sok jó törekvésünket igyekeznek szabotálni. Dacból. Mert annak idején alulmaradtak. Boldog emlékű Halka esperes úr a beiktatás után bizalmas körben kijelentet­te, hogy több mint egy évtizedes esperessége alatt ez volt a legcsúnyább választás a traktusban. Egyetlen előnyös vonása, hogy nem történt fellebbezés. A gyülekezet anyagi helyzete ugyancsak nehéz volt. Maga a választás, amire egy fillér fedezet nem volt, majdnem ezer pengőbe került. Az egyházközség min­denütt tartozott. 1937 márciusában fegyelmi vizsgálat indult ellenem, a gondno­kok és a teljes presbitérium ellen amiatt, hogy az egyházközség hosszú éveken keresztül nem fizette az egyházi járulékokat. A szükséges összeget úgy adtuk ösz- sze és küldtük be. A templom tűrhető állapotban volt, mert 1933-ban a gyülekezet akkori érde­mes segédlelkésze, Mihályka János: :i közmunkát vállaltatott a gyülekezettel, s a pénzt Isten házának tatarozására fordították. Igaz, harcolnia kellett, mert többen inkább tyúkólat és pajtát szerettek volna a pénzen építeni. A paróchiát lakhatatlan állapotban találtam. Ezt állapította meg az esperes úr is, a társaságában lévő Vécsey Barnabás egyházmegyei műszaki tanácsadó úrral együtt. Jó karban csak az istálló<t> és a sertésólat találtam. A parókia rendbe ho­zása körülbelül 7000 pengőbe került. Minden tartozásunk a kamatterhekkel együtt elérte a 10000 pengőt. Isten mégis megsegített bennünket. Aratási köz­352 Szigethy Sándor 1861. augusztus 27-én született Csoknyában (Somogy vm.), apja Szigethy Já­nos tanító, anyja Somogyi Karolina volt. Tanulmányait szülőhelyén kezdte, Csurgón folytatta. 1879- ben Debrecenben érettségizett, ahol 1883-ban a teológiát is elvégezte. Segéd-, illetve helyettes lelkész volt a belső-somogyi egyházmegyében: Darányban, Nagykorpádon, Gigében, Kiskovácsiban, Hedre- helyen, Visontán, Ötvöskónyin, Csokonyában és Görgetegen. 1889-ben a Léván tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1892-től 1936-ig szolgált a merenyei gyülekezetben. 1936. novem­ber 1-vel saját kérésére nyugdíjazták. 1940. június 4-én hunyt el. DREL 1.1. u. Görgeteg. 3,15. Hedre- hely. I. 3. DREL II. 138. a. 1936. ápr. közgy. 31.1940. aug. közgy. Esperesi jelentés. VI-VII. DREKK O. 394t. 251. TtREL I. 8. d. 8. Merenye. I. 2. SZABÓ 1929. 226 (1893-tól merenyei lelkész). BECK 1935. 43 (1891-től volt a gyülekezetben). 253 Mihályka János 1932-1934 között volt Merenyében segédlelkész. TtREL 1.8. d. 8. Merenye. 1.2.-765-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom